Szóval ott tartottunk, hogy a szavazásunk Dannel érvénytelen lett, de ő civilizált ember módjára nem vágta a képembe, hogy politikailag érvényes azért. Furák a csehek, na.

Másnap bementünk az irodába, ami teljes 5 perc gyaloglásra volt a hoteltől, szóval nem kértünk semmilyen tájékoztatást, férfiak vagyunk, megoldjuk. Láttuk hogy van egy nagy épület nem is olyan messze, illetve aki már járt ott, arrafelé mutogatott, Kolumbusz ennél kevesebb infóval indult el, mégis megtalálta Indiát. Tudom, de szerinte azt.

A nagy épület egy lakóház volt, nem iroda. De előtte volt egy kisebb három emeletes jószág, rajta a cég logójával több másik mellett, így tudtuk, hogy jó helyen járunk. Mondták, hogy ez egy speciális épület, lent pláza, fent iroda. Ez nekem még nem lett volna olyan extra, ilyenben dolgoztam Pesten is a Corvinnál, de valóban ez volt életem legfurább plázája, pedig voltam a hétemeletes bangkoki őrületben is, ahol egy emeleten csak plasztikai sebészetek voltak, megvárható nemváltoztató műtétekkel. De tényleg. Arra emlékszem, hogy a pasiból nővé alakítás olcsóbb volt, mint fordítva. Ezen mindenki gondolkozzon el.

Ebben a helyben az volt a fura, hogy igazából egy halom szolgáltató irodából állt, ingatlanos, esküvős, lakástervezős. Egy darab kávézó volt az egész helyen. De mi profik voltunk, szépen felmentünk a harmadikra ahogy mondták és nem találtunk irodát. Illetve valamit igen, de erősen nem a mienknek nézett ki. Nem baj, vissza a földszintre, tovább kicsivel, száz méterrel arrébb másik lift felfele, ott már ki van táblázva a cég, de a másodikon. Fura, de nem baj. Fel, csöngetünk. Igen kedves hölgy topog ki elénk magassarkúban, miniszoknyában és a legkedvesebb pornós orosz akcentussal kérdi, hogy mégis wtf vagyunk mi. Elmagyarázzuk a szitut, ő meg elmondja, hogy ez nem az az iroda amit keresünk, itt nem a kockák vannak (ezt mondjuk ránézve megmondtuk mi is), az biza az első liftnél van a harmadikon. Aha, mondjuk, ne vicceljen már, onnan jöttünk. Jó, hát nemrég költözött oda az IT, de összehívja a tudósklubbot, hátha azok többet tudnak. De a közös vélemény is az, hogy vissza. Jó, lifttel le, plázán át, lifttel fel. Semmi.

Enyhén idegesen vissza a hölgyhöz, annyira jó nő nincs a Földön, hogy ne legyünk mérgesek, hogy mi van már. Ő továbbra sem érti, de elkísér minket vissza. Lifttel le, plázán át, lifttel fel, most persze csigatempóban kopogva a hölgy mögött szigorúan, mert csak úriemberek vagyunk, vagy mi. A csaj az egyik oldalfolyosón talál egy ajtót, mögötte egy sötét részt, kb. 8 további ajtóval. Nézegeti őket, semmi felirat, majd az utolsónál kipróbálja a kártyáját, háh, nyitja, ez az iroda. Védelmében elmondja, hogy egy hete költöztek el tőlük a kockák, ezért nem tudta pontosan hova is.

Bent az első dolgom javasolni, hogy valami felirat talán jó lenne az ajtóra, mire mondják, hogy megrendelték már, de nincs meg. Irónia nélkül próbálom feltenni a kérdést, hogy amúgy nyomtatójuk és celluxuk van-e…

A munkáról magáról nem beszélhetek, de őszintén nem is annyira izgalmas mint pl. James Bondé, maximum annyi a hasonlóság, hogy én is iszok. Rázva, keverve, de töményen. De többet nem mondhatok arról, hogy mit csináltam, mert meg kellene öljelek titeket, az meg sok meló. Illetve senki nem maradna olvasni a blogot.

A nyelvük amúgy érdekesen dallamos, átmenet a svéd és az orosz között, bár a kinézetük is. Ilyen szőkés viking keveredik a szlávos arcélekkel, fiúknak, lányoknak is jól áll. A kinézet.

A meló után megint buszba vágtuk magunkat és bementünk a városközpontba egy hangulatos étterembe. Az idő is megjavult közben, a helynek nagy udvara volt és bár mi bent ültünk, minden ablak nyitva volt kifele. Ez egyik részről jó hír volt, mert így friss levegő jött be és nézhettük a fákat, a másik részről viszont az udvaron tartott koncert is behallatszott, ahol a hölgy inkább lelkes volt, mint tehetséges. Ittuk a helyi sör (nem annyira jó mint a cseh, gondolom meglepődtetek) és rendeltünk 2 ilyen starter tálat, hogy valamit csipegessünk mellé.

Nah, erre ezek a kedves emberek kihoztak két akkora tálat, amekkorát máshol egy esküvőn a 8 fős asztal közepére tesznek ki. Hármunkra. Volt ott minden, sajtok, csirkefalatok, sonkák, zöldségek, rengeteg. Mire végeztünk a két “előétellel”, teljesen jók voltunk, nem kértünk más. Belegondolva, hogy 10 eurót fizettünk tálanként, igen gazdaságosak megoldásra jutottunk. Ittunk még pár sört, illetve én párat, a többiek jópárat… Kb. annyit, hogy vissza a hotelba már érdemes volt taxival menni és volt olyan kolléga aki panaszkodott a kocsiban hátul, hogy szar a biztonsági öv, nem lehet bekapcsolni. Hát, lehetett, csak nem olyan kéz-szem koordinációval, mint neki.

Másnap már repültünk is elfele, jó tanács mindig az ilyen kis repülőtereken, hogy nem kell 2 órával hamarabb ott lenni, pláne ha nincs csomagod. Hát, mi ott voltunk, úgyhogy nyugodtan ki tudtam olvasni a kis heti magazinom, valamint vettem egy felesnyit a helyi pálinkából, amit itt Balsamnak hívnak. Egy kollegina tanácsa az volt, hogy a gyümölcsös verziót kell kipróbálni. Nos, nem. Én elég édesszájú ember vagyok, látszik is a meglévő fogaimon, de ez olyan volt, mintha cukorszirupba egy kis alkoholt kevertek volna, majd a végén beleforgattak volna egy málnát, amit azonnal ki is vettek. A feles adag felét tudtam meginni, pedig repülés előtt szeretem az ilyen nyugtatókat.

A végére rakok pár képet a városról, nem sok, de késő volt, hideg volt és akkor még nem az igen menő OnePlus telefonom volt, bocsi.

https://goo.gl/photos/eFKdPMz6fCfboWQc8