Bocs a címért, este írtam ezt. Lehetne rosszabb is, na. Apráságok. Ugye, jobban fáj.
Pár dolgot szeretnék megosztani, mire érdemes odafigyelni Prágában, ha erre jártok, mi működik kicsit / nagyon máshogy, mint otthon.
Közlekedési lámpák. Azért persze a zöld és piros itt is minden (ezt még színtévesztőként is látom), a sorrend is a hagyományos. Ezt amúgy nem kell alapnak venni, mert ugye ismerjük (ha nem, akkor most megtudod) a Syracuse-ai lámpát, ahol a piros van van alul, a zöld meg felül? Nos, a történet itt olvasható, angolul kevésbé tudó ismerősöknek rövid összefoglaló következik. Eme kedves amerikai városban igen sok ír ősökkel büszkélkedő lakos él, akik, mikor megkapták 1925-ben az első közlekedési lámpájukat, haragosan konstatálták, hogy a piros szín van felül, a zöld meg alul. Jogos a kérdés, hogy mit lehet ezen idegeskedni, de míg a zöld az írek színe (Hello, St. Patrick's Day!), addig a piros a briteké. Az meg nem lehet, hogy a brit feljebb legyen mint az ír! Szóval egy jó ideig kőmágnesként működött a szerencsétlen technika, gyakran cserélgették törött üvegeit. Végül a városi tanács feladta és a béke érdekében megcserélte a sorrendet. Ennyi, ne mond, hogy ma nem tanultál valami újat. Ugyanezért boldog vagyok, hogy nem látok sok szint.
Szóval Prágában a sorrend hagyományos, viszont itt nincs villogó piros, vagy középső sárga jelzés. Piros van, ami zöld lesz, valamikor, amikor a közlekedési mérnök úgy találta jónak. Utána meg fordítva. Ez akkor tud vicces lenni, amikor lehet te a zöld utolsó másodpercében léptél le a járdáról és hirtelen piros jelzésben állsz a zebrán. Nos, jó tanács: nem kell parázni. Ugyanis annyi eszük még a cseheknek is van, hogy sejtik, hogy ha egyből rád indítanák a forgalmat, nagyon gyorsan kifutnának a turistákból, akik sört vedelnek náluk, szóval erős ráhagyási idő van, bőven át lehet érni, nem halsz meg. Persze egy kicsit zavaró, hogy megszoktad, hogy ha piros van, és mész át a hatsávoson az nem jó kombó, de itt eddig tényleg mindig okés volt a szitu. Szóval: no para, csak határozottan.
Ha már sör, két gyors tanács.
Az első elég egyszerű: nem mindenhol lehet inni az utcán. Alapból úgy gondolná az ember, hogy Csehország a világ sörfogyasztó nagyhatalma és hogy tudják teljesíteni az éves adagot, minden időt ki kell használni, beleértve a sétákat is. Ami igaz is, de mégis, feltört a kelet-európai ösztön a helyi törvényhozókból, meg csak Kafka országa ez, szóval szépen, fokozatosan 800 helyet hozzáadtak egy “itt tilos inni” listához. Az Óváros egyes részei, iskolák környéke, parkok, elég változatos a felhozatal. Általában táblák vannak kitéve, hogy itt most ne igyál, ne drogozz és pisálj a sarokba (ebben a sorrendben), de nem mindenhol. Egy térkép a helyekkel itt van:
Mielőtt valaki arra gondolná, hogy ez ilyen elméleti dolog, pont múlt héten láttam, ahogy rendőrök lekapcsoltak két angol fiatalembert, akik délután sörözgetve vonultak. Nem állítom, hogy ez gyakran megtörténik, de legalább instant bünti van, 1000 korona max.
Másik sör tanács az árával kapcsolatos. Itt ugye teljesen normális az szinte bármelyik kocsmában, hogy a legolcsóbb sör olcsóbb mint az ásványvíz és ez nem is változik egyhamar. Viszont ahol egy fél literes sörért több mint 50 koronát kérnek, ott már remélhetőleg nagyon jó a hely. Ahol meg 70-nél is többet, ott átvernek, inkább hagyd ott. Komolyan, bárhol találsz jó helyet sörrel, 50 korona alatt, felette már a sör árával egyenes arányosságban nő az átverés esélye.
Na jó, akkor jöjjön az utolsó kedves és igen gyors sörös tanács: itt a söralátét nem az adózásért van, hanem eredeti funkciójáért, hogy a poharat / korsót rárakjuk. Ezt elég komolyan veszik a legtöbb helyen, én már jártam úgy, hogy jött a senior beerdelivery assistant (pincér), megállt az asztal mellett, nézett rám, én néztem rá, megállt a világ, elmerültünk egymás szemeiben… majd rájöttem, hogy addig nem rakja le a sört, amíg a kis kerek papírkorongot nem csempészem magam elé. Viszont ugyanígy működik néhány “igazi” kiskocsmában, hogy bemész, köszönsz, leülsz és leraksz magad elé egy alátétet. Ezután hoznak egy sört és amíg az alátét az asztalon van, ők hozni fogják. True story.