Azt ugye már elbeszéltem nektek, hogy milyen volt kocsival Prágába eljutni és vissza. Ezen kívül még két másik közlekedési móddal jutottam el a városba, de ebből főleg a vonatot írnám le, a másikról egy rövid bekezdés jön. Olvassatok tovább. Ott lent.

Szóval az én kedves cégem, amit egyszer egy buliban félrehallva Apple-nek értettek, én pedig nem mertem kijavítani a hölgyet, elküldött Londonba egy handoverre. A handover egy igen érdekes dolog, egy olyan folyamat, hogy egy embernek, aki még nem tud valamit, te, aki soha nem is tudtad, minél rövidebb idő alatt elmagyarázol valamit, hogy pár napra rá már ő lehessen az ügyfél előtt az expert. Ezt én 2 nap alatt sikeresen abszolváltam és a visszafele jegyet már Prágába vettem meg hétfő estére. A gép elég későn szállt le, szóval én szinte csukott szemmel húztam át a bőröndöm a reptéren, de most meg nem mondanám hogy zöld vagy kék volt (amúgy sem, színtévesztő vagyok), de eléggé európainak tűnt.

Viszont amikor nem a cég fizeti a számlát, akkor occsójánosok (angolosan CheapJonny) vagyunk, ergo igénybe vesszük a MÁV vagy a CD (Mávová, azaz České dráhy) vonatos térváltását.

Ez úgy néz ki, hogy szerencsésebb napokon 19 eurót, kevésbé szerencsés napokon 29 eurót fizetünk egy jegyért, viszont ebben benne van a korlátlan csomag opció is, még ha ez így nincs is leírva. Legalábbis a legutóbbi utunkon 2 nagybőrönd, egy nagy csöves hátizsák, 2 kisebb hátizsák, egy oldaltáska benne óvatosan csomagolt cserépsárkánnyal, egy Apple zacsi benne óvatosan csomagolt Tiffany lámpával valamint egy gitár jött velünk. A gitárról majd külön mesélek. Szóval ezt mind fel tudtuk pakolni a Keletiben a vonatra magunk köré, mivel fél órával az indulás előtt kimentünk és már bent állt a szerelvény. Kevésbé éber utastársaink, akik később érkeztek, már szomorúan konstatálhatták, hogy az ő jegyükhöz nemhogy korlátlan csomag elhelyezése nem jár, de egy darabé is nehezen. Erősebb kutya pakol a csomagtartóra, ahogy a régi mávos mondás is mondja.

A vonat viszont igen jó, gondolom ez annak köszönhető, hogy a CD állítja be, nem pedig a mi csodálatos társaságunk - tiszta, vannak konnektorok, jelzi, hogy hol vagyunk éppen és mennyi a következő megálló, van büfékocsi, ahol 300 forint körül az ember már kap egy meleg teát és lehet forinttal, koronával és euróval is fizetni.

A vonat szép tájakon megy át - ha nappal megyünk vele, éjszaka főleg a sötétet lehet nézni hat és fél órán át, javaslom az olvasnivalók és sorozatok betárazását az útra. Mivel van töltő, le sem merül az ember. De ha van még napfény, akkor lehet látni az esztergomi bazilikát a folyó másik oldaláról Párkány környékén, Pozsonyt, Brnót, hegyeket, völgyeket, folyókat. Szép, de harmadjára már kb. olyan izgi mint a Rákoskereszttúr-Pécel táv.

Azért itt van pár kép, ne mondjátok, hogy mindig próza a kontent:

A jegyvételt a Prága-Budapest vonalra a CD honlapján még nem sikerült abszolválnom, ezért bementem a prágai nemzetközi jegypénztárba, ha erre a távra kértem jegyet. Otthon viszont szép az élet, az elvira.hu-n lehet venni online is nemzetközi jegyet, egy dologra kell figyelni - otthon nem lehet kinyomtatni ezt a jegyet, hanem mindenképpen egy mávos automatából kell átvenni. Ebből lett egy mókás sztorink, ami igen rövid, de egy másik bejegyzésben fejtem majd ki. A lényege a sztorinak, hogy mávos automata nincs Prágában...

Szóval, ha valaki meg akar látogatni minket, annak ajánlom a vasutat, ár/érték arányban teljesen kedvező. Már csak azért is, mert Budapest és Prága között csak egy közvetlen repülőjárat van, amit a cseh légitársaság tart fent és a jegyek árban versenyeznek egy transzatlanti úttal.