Azt ugye aki ismer, nem kell elmondanom, hogy én meg a fésűk úgy általában nem vagyunk barátok. Nincs itt semmi anticombizmus, anno édes jó nagymamám megpróbálta fésülni a séróm kiskoromban, egyre nagyobb kefékkel, egyre kisebb sikerrel.

Ebből én arra jöttem rá, hogy ez az egész beavatkozás fájdalmas, időrabló és a végén még mindig olyan fejem van, mint aki éppen belenyúlt a 220-ba. Vagy megfésülve mint egy pedofil tömeggyilkosnak, bár hozzá kell tenni, hogy az igen nagyméretű, nem menő értelemben retró szemüveg sem segített, de most nem ez a téma.

A fodrászok viszont alapvetően szerettek, aminek lehetett az is az oka, hogy ilyen mamlasz gyerek voltam, aki nyugodtan ülve tűrte amíg az utolsó kiálló pattanást is fájdalmasan belekapva fedezik fel a fején, vagy pedig az, hogy a hajam állítólag igen jó alapanyag volt a fodrászművészetük kiéléséhez. Persze ettől függetlenül mindig ugyanaz lett a végeredmény, a kettőhúszba belenyúlt Mozart. De mondták párszor hogy mehetnék fodrászversenyre, alapanyagnak. Én úgy képzeltem el, hogy egy burkában állítanak ki a színpadra, hogy csak a fejbúbom az alkotással látszon, nehogy a többi részem elvonja a figyelmet a művészetről.  Vagy valami ilyesmi.

Ezekből kifolyóan a fodrászok terén sem voltam válogatós: vagy ugyanahhoz a hölgyhöz jártam éveken keresztül Orosházán, vagy bármelyik random Biohaires megtette. Igen, tudom, az a hely a fodrászat amszterdami vöröslámpás szolgáltatóháza: bemész, kapsz egy nőt, fél óra, fizetsz. Közben próbálsz semmitmondó témákról beszélgetni és a végén tagadni, hogy van törzskártyád, hiszen először vagy itt.

A kedvenc kérdésem ezeken a helyeken az volt, hogy milyen legyen. Tudom, vannak a profik, akik ismerik a szakkifejezéseket, és mintha egy akadémia konferencián lennének, szakavatva beszélik le a részleteket a mesterrel. Van az egyel kevésbé profi, aki a múlt alkalommal körbefotózta magát és ezt mutatja meg mint blueprintet. És ugye vagyok én, aki beül, már nem lát semmit, mert a szemüveget lerakta, csorog a szemébe amúgy is a víz a hajmosás után és annyit tud kinyögni, hogy „Ugyanez, csak rövidbe”. Jó, hogy ilyenkor nem látom a fodrász arcát, biztos arra gondol, hogy lett volna inkább ügyvéd.

Jogosan lehet azt gondolni, hogy ennyi igen egyszerű instrukciót bármilyen nyelven el lehet mondani, de nem igaz. Legalábbis az én lustaságommal biztosan nem. Úgyhogy amikor itt Prágában kezdett eleszkalálódni a szituáció a fejemen (képzelhetitek mennyi és milyen hajat jelent az, ami engem is zavar), akkor elkezdtem fodrász után nézni.

Elsőnek a mellettünk lévő szépségszalonba mentem be. Tudom, tudom, nehéz elképzelni a “szépségszalon” és az én nevem említését egy mondatban, néztek is rám. De nem ijedtem meg, láttam már pasikat is bent az ablakból, ahogy vágatták a hajuk. Szóval kedvesen és főleg angolosan megkérdeztem, vállalnak-e férfiakat is, illetve ezen belül (felül) engem. A hölgy felmérve engem csak annyit kérdezett hogy „Gavaritye paruszki?”, mire én a legszebb szentpétervári akcentum elővéve annyit mondtam csak, hogy „Nyet”.  Mire ő elmutogatta pár angol szó mellett, hogy „today no good, tomorrow call”. Itt nem értettem, hogy arra gondol, hogy éjszaka ő veszi elő a Headwayt, vagy én nyomom duplán a Duolingót oroszból, hogy holnap telefonba, ahol még mutogatni sem lehet beszéljünk le egy időpontot. Érezve a társalgás halálát, leléptem.

Nem baj, volt alternatív tervem – láttam pár helyen a városban igazi borbély (nem bordély, az a Biohair, már letárgyaltuk) helyeket, ahol csak pasikat látnak el. Van ilyen Pesten is, a Barber Shop, nem is egy, na itt ugyanez van, hogy Gentlemen Brothersnek hívják.  A lényeg ugyanaz: nincsenek csajok, hagyományos borotválás van, úriemberes kiszolgálás. Nem olcsó, de Jézus sírját sem őrizték ingyen, sőt, valaki biztos vágta az ő haját is, legalábbis a képeken mindig olyan jól áll neki.

Ők beszélnek angolul is, lehet online előre időpontot foglalni, szóval tökéletesek az olyan félénk expatoknak mint én. Az egyetlen probléma az az, hogy csak pasik dolgoznak náluk, ergo a férfifodrász kifejezés itt duplán igaz. Elsőre ez nem lehet probléma, de én büdös ballibsi létemre, szivárványszín zászló ide vagy oda, nem szeretem ha pasik túrnak a hajamba. Egyszer történt meg, hogy a Biohairben valahogy pasit kaptam hölgy helyett, belül sírva ültem végig a történetet és mentem haza zuhanyozni. Tudom, eltúlzom, de ez van.

Szóval amikor megkérdezte a recepciós hölgy (mert oda bezzeg jut), hogy teát, kávét vagy mit kérek így a kezelés előtt, akkor megkérdeztem, hogy ott hátul az a whiskys üveg az dísz e vajon. Kiderült, hogy nem, de valamiért nem gondolta, hogy kereken délben azzal fogok nyitni. Megnyugtattam, hogy magyar vagyok, ne aggódjon. Mikor leültem a kis poharammal a szemben velem ülő fekete srác eltolta az addig kortyolgatott teáját és ment kérni egyet magának is. Napi koelkó atya: ne a nap járása az égen határozza azt meg, hogy mikor vagy alkoholra szomjas.

Szóval kellőképpen ellazulva vártam a fodrászmestert, aki fel is tűnt. A nevére már nem emlékszem, de olyan 12 éves lehetett, vagy egy fiatalos 15-ös. Eszembe jutott, hogy öreg vagyok. Az egész hely állati jól néz ki, igazi angol barber feeling, nagy székek, a srácok ingben, hozentrógerben nyomják, fekete és üveg minden.

A kérdésre, hogy milyen legyen, azt mondtam neki, hogy kicsit unom a loknijaim, ezért valami rendezett, komolyabb fejet szeretnék. Fiatal kora ellenére profi volt, mert egy pillanatra sem futott át az arcán a „ebből, főnök?” kifejezés. Pedig figyeltem.

Szóval nekikezdett a kezelésnek, nem akarom részletezni, volt minden eszköz kipróbálva rajtam mint egy fogorvosnál, annyit vágott le rólam, hogy abból egy pulifarm kijött volna, kis lángocskákkal hadonászott a fülem körül, az ádámcsutkám környékén fente a borotvapengéjét, szóval volt minden.  Közben próbált angolul csevegni velem, de ez két okból is nehéz: amikor pengével hadonászik körülötted egy hiperaktív tini, valahogy nem akarod mozgatni egy izmod sem, illetve az sem segített, hogy elmondása szerint 4 hónapja tanul angolul. Amúgy nem volt rossz angolja, de miután letárgyaltuk, hogy házas vagyok, megkérdezte van-e barátnőm. Lehet persze ez beugratós kérdés volt, de az is lehet, hogy az előző 5 percből neki nem ment át semmi.

A végeredmény életem legrendezettebb feje lett, de nem ismertem magamra. Nem mertem hazamenni, mert Kati vagy hívja a rendőrséget, vagy kapok egy sms-t, hogy kidobott, mert feltűnt egy jobb pasi az ajtóban. Nem tudom melyik lett volna a jobb.

Most még szokom, meg azt is, hogy minden reggel be kell lőni a sérót. Lehet veszek egy fésűt, hallottam csodákra képes.