A másik, amiről írni akartam nektek, az a piac. A coming out már megvolt az állatokkal kapcsolatban, de ugyanez igaz a piacokra is. Sokan tudják, hogy a nagyszüleim neveltek fel Orosházán és talán azt is, hogy aktív gazdálkodók voltak. Viszont azt már talán csak a helyiek, hogy ők amit termeltek, azt a piacon adták el. Olyan korán keltek fel, ami manapság a lefekvős idő a partyállatoknak, fél hatra kint voltak a piacon és 8-9-re már el is adtak legtöbbször mindent. Papám olyan árus volt, mintha egész életében ezt tanulta volna. Mondjuk adva, hogy a helyi ÁFÉSZ salesese volt nyugdíjazása előtt (akkor még nem így hívták ezt a munkakört, nyugi), volt is honnan merítenie.

Elég sokszor voltam én is kint, bár már akkor sem tudtam fél ötkor felkelni, hogy velük menjek, mentem utánuk, ahogy tudtam, pakoltam, segítettem hazajönni. Árulni nem nagyon árultam, de adva hogy a répát a krumplitól nem tudtam megkülönböztetni, szerintem ez szándékos döntés volt a részükről. Papám csak úgy mesélte, hogy amikor először látta, hogy hogyan is fogom a kapát, már tudta, hogy az egyetemen a helyem inkább.

Szerettem a piacot, az embereket, az ismerősöket, a lángos szagát, a friss gyümölcsök illatát, a hangzavart, az alkudozásokat (amiben én nagyon nem vagyok jó), mindent.

Amikor Gödöllőre költöztünk, láttuk, hogy ott is egy kis aranyos piac van a múzeum mögött, árkádok, ilyesmi. Ki is mentünk nyolcra, hogy még jusson lángos, meg nehogy elfogyjon a murok. Vagy mi. A lényeg, hogy gyorsan megtanultam a különbséget a vidéki és a pesti piacok között. Gödöllőn reggel nyolckor még éppen pakoltak ki az árusok, a lángosos meg kilenckor nyitott. Összehasonlításul: ha a papám még kilenckor kint volt az orosházi piacon, akkor odajöttek hozzá a barátok, hogy mi a baj, ennyire rosszul megy a bolt ma?

De bevallom, gyorsan hozzászoktunk ehhez a tempóhoz és szombatonként már mi is tízre jártunk ki bevásárolni, nem akartuk, hogy rájöjjenek a helyiek, hogy mennyire  vidékiek vagyunk…

Úgyhogy amikor megérkeztünk ide Prágába, el is kezdtem keresni a piacokat. Van egy a közelünkben, a Jiřího z Poděbradnál egy, egy templom előtti parkban, aranyos, kedves, de nem fogott meg annyira.

Hallottam viszont egyről, ami a parton van, a turisták nem annyira ismerik, ott főzik a legjobb kávét a városban és igazi kavalkád. Egyből tudtam, hogy ott a helyem. A neve Farmářské tržiště Náplavka, mi más...

El is mentem februában, hogy kipiacozzam magam, de bár a google és a facebook a barátom, azt nem sikerült megértenem, hogy ha 27-én lesz először piac idén, akkor én huszadikán a rakpartot nézhetem maximum szomorúan. Azt is tettem, illetve próbáltam keresni valami keményet, de nem annyira ártalmasat, amibe a hülye fejem verhetem.

De ilyen kalandok után végre kijutottam a piacra, a pontos helyét lent fogom mellékelni, tényleg a parton van, a táncoló házaktól egy híddal délre, ha jó idő van, akkor szikrázik a víz, kelepelnek a hattyúk (nah jó, nem, csak tátognak, hogy kaját kérnek), mindenfele árusok, általában tömeg (nyugi, itt is csak tíz után, világváros ez, vagy mi), nem minden árus beszél angolul, de a Google Translate és az Activity a barátod.

Pár dolog, amit nagyon jónak találtam:

- van friss almalé, általában úgy a közepe táján a piacnak, az út felőli oldalon. A frisset úgy értsük, hogy hátul van egy kisteherautónyi alma, elől meg egy hatalmas gép, amit egy dolgot tud: a két egymás felett lévő részét teljes erővel összenyomni. Ide töltik be az almákat kis zsákocskákban, majd bekapcsolják a gépet. Mivel az alma nemerősebb mint a hidraulika, feladja és miközben strukturális integráltsága gyengül (törik össze de mint a fene), levet ereszt. Ez a lé lent kannákba csordogál, amit egy szűrőn keresztül egyből öntenek ki neked egy vagy kétliteres palackokba. Én ennél frissebb megoldást nem tudok elképzelni. Árulnak ők amúgy almás cidert is (micsoda meglepetés), de az nem nagy szám, cukros, alkoholos lötty, de legalább nem drága.

- van pár kenyeres, a kedvencem az, amelyik ilyen 1.2 kilós darabokat árul még a piac elején, meg lehet ismerni, mert mindig húsz fős sor áll előtte, ha nem áll, akkor már elfogyott a kenyér, ne rohanj. Isteni házikenyér, eláll egy hétig (nem úgy mint az adalékanyagos szörnyek, amit nem értek – ha már műanyag a kenyér, miért nem tud elállni egy hónapig is???)

- A Brewbar srácai, két nagyon ügyes barista, csak filterkávét adnak (aki nem tudja mi az, guglizzon és ha valahol lát, próbálja ki, megéri), profik, Pesten az Espresso Embassys Tibor ajánlotta hogy keressem meg őket, és Jurit különösen. Megérte, a város egyik legjobb kávéja. Két csavar van csak: nincs nekik saját helyük, csak szombatonként vannak kint a piacon, bár ahogy Juri mondta, talán nemsokára összegyűlik annyi pénzük, hogy saját kis kávézót nyithassanak, drukkolok. A másik csavar, hogy a filterkávé nem egy gyors műfaj, vagy együtt nézitek ahogy csepeg a cucc, vagy muszáj beszélgetni. Ajánlom a dumálást, jó fejek a srácok.

-  A piac távolabbi végén (a közelebbi van a táncoló házak felől) még több melegkajás van, a kedvencem az itt helyben sütött palacsinta, amit mindenféle finomságokkal töltenek meg. Ott árul egyébként Zsoltiho is, magyar cuccokat, akiknek hiányzik a tepertő, őt keresse.

-  Tele van kutyával a piac, amiből látszik, hogy a helyiek járnak ki, imádom :)

Így ennyi, most jön egy térkép, amin bejelöltem a helyet, ha itt jártok, nézzétek meg. De csak szombaton. Illetve ne télen.