Hol is hagytam abba a múltkor?

Ott állunk az állatkert bejáratánál, süt a nap, a gyerekcsoport már eltűnt a távolban, minden szép. A belépő 200 CZK, átszámolva olyan 2300 forintnak mondanám. A pesti 2500, szóval nincs jelentős különbség. Itt viszont elektronikus beléptetőrendszer van, akár a jegypénztárban vett kis papírral megy oda az ember, akár a mobilján, a zoo applikációjában veszi meg a belépőt, amit leolvas a gép a kapunál. Az éves bérlet is ennek megfelelően alakul, nem kell fénykép, hiszen a rendszer figyeli, hogy ki lépett már be, nincs mód a csalásra ugyanazzal a belépővel. Vesd össze a retro, ámde gagyi pesti tűzőgépes megoldással.

Ami pedig nagyon meglepett: itt be lehet hozni kutyákat is. 100 CZK, de rengeteget láttunk belőlük bent. Néha mondjuk látható kényelmetlenséggel nézték az oroszlánt, láthatóan új értelmet kapott náluk a "nagymacska" kifejezés, amikor akkora mancsa volt a jószágnak, mint a kutya maga. A prágaiak kutyamániájáról írok majd még.

Nem megyek bele egy részletes leírásba, hogy mit és milyen sorrendben láttunk, inkább kiemelek pár különlegesebb részt.

Láttunk jegesmedvéket. Nem egyet, hármat. A pesti állatkertben sajnos pár éve elpusztult ez a gyönyörű állat, ott azóta egy barnamacival pótolták, de valahogy nem ugyanaz... Szerencsére nem hipózták ki, de na. A prágaiak viszont nagyon elemükben voltak, kergették egymást, nagyot csobbantak a vízbe, élvezték az időt. Mondjuk a vízben már nagyon aranyosan úsznak, de a beugrási technikájuk olyan mint az enyém - kb. úgy kell elképzelni, mint amikor egy hatszemélyes étkezőasztalt teljes erővel belehajítanak a vízbe.

Sok állatkertben voltunk már Katival, főleg ugye az én függőségemnek köszönhetően, eddig azt hittem, hogy minden állatot láttunk. Itt viszont többször is mentem át székely bácsiba, "ilyen állat pedig nincs is" felkiáltással, amikor egy-egy igen fura jószágot megpillantottunk.

Volt a kedvencem, a fésületlen, cipőcsőrű, "wassup bitch" nézésű madár. Volt valami neve is, de én felnevettem amikor megláttam. Állt egyhelyben és sajnálkozó pillantást vetett minden arrajáróra. Kell otthonra.

Sok helyen be lehetett menni az állatok közé, ez Pesten is van, én például szeretek a kenguruk közé menni, egyszer sikerült erszényből kikandikáló csöppséget is megsimogatnom. Itt főleg a madarak közé engednek be, ami teljesen addig aranyos, amíg pl. kis vízimadarak között sétálsz, akikhez képest igazi T-Rex vagy, de amikor egy ajtó után egy légtérben találtuk magunkat 6 keselyűvel, az már kevésbé volt vicces. Sehol egy gondozó, ezek az igen cukira megtervezett állatok nyáltól csöpögő kampós csőrrel vizslatnak, hogy vajon milyen gyorsan tud ez futni. De nyugtatod magad, hogy ez egy állatkert, amikor az egyik azzal az igen jópofa "Drakula zsákbafut" mozgással elindul feléd, a többi meg kitárja a szárnyait... Na, mi futottunk ekkor.

Rengetegféle macskájuk volt, minden színben és méretben. Nagyon közelről, nagyon tiszta üvegen át lehetett megnézni őket, ritkán tehettem ezt eddig meg. A csúcs az volt, amikor a fiúoroszlán, az állatok királya lazán odasétált a rácshoz, ahol egy gondozó várta, eldőlt és odanyomta a nagy fejét a hölgy keze alá. Hihetetlen látvány volt, ahogy mint egy doromboló kismacska, az az indokolatlanul nagy jószág szinte dorombolva húzodik a kéz alá. A szavannán egy pillanat alatt szétkapnák, mint puli a lábtörlőt.

A terület felét tudtuk bejárni olyan 3 óra alatt, mivel délutánra megérkezett az ígért eső. Utólag megnéztem, hogy az állatkert itt 58 hektáros, míg a pesti (már a Vidámparkkal együtt!) 17. Tényleg néha hatalmas helyek voltak az állatoknak, láthatóan jól érezték maguk. Hegyes-völgyes az egész, kis patakokkal szabdalva, nyáron nagyon jól nézhet ki ugyancsak.  Amit külön kiemelnék, azok a mosdók. Utoljára Stockholmban láttam ilyen tisztán, rendben tartott helyeket. Pelenkázóval, mindennel. Rémálmaimban jöjjön elő a pesti, a Gundel-kávézó aljában, de akár egy kamionparkolóban is lehetne, úgy érzem néha.

Ami viszont itt fura volt, hogy nem volt beülős, fedett étterem nyitva. Láttunk pár ilyen helyet, de mind zárva volt, lehet szezonon kívül ez itt normális, de én pont télen tartanám nyitva a fedett helyeket és nyáron engedném a népet a szabad ég alatt enni. Mindenesetre azért egy büfében szereztünk sültkolbászt, kenyérrel, mustárral és ... tormával. Ezek itt annyi tormát adtak a szegény egy szál kolbászhoz, amennyit egy borsodi falu eszik meg Húsvétkor. Ráadásul nem gyenge fajtát, hanem igen erőset. Tuti valami helyi népszokás, vagy erre csúszik a sör, nem tudom.

Összességében egy nagyon jó kirándulás volt, vissza fogunk még térni, hogy megnézzük a másik felét a helynek, valamint a közeli botanikus kertet (Katinak pedig azok a szíve csücskei - ezért közös kedvencünk a bécsi állatkert, ami botanikus kert is egyben).  Viszont minden negatív vélemény ellenére kiemelném: a pesti állatkert egy gyönyörű élmény, mindenkinek ajánlom. Rengeteg állat, a Varázshegy, a Holnemvolt Park, a műemlék épületek - aki arra jár és van egy napja, látogassa meg!