Szóval, mint anno az állatkertes bejegyzésben említettem, van ott egy botanikus kert is, amit terveztünk meglátogatni. Kati szereti a botanikus kerteket, én meg a kacsákat, mókusokat, vagy bármit, ami mozog. Na jó, néha a növényeket is, de fura ez, a családban mindenki kertész / kertészmérnök volt, én meg a szotyit a tökitől nem tudom megkülönböztetni.

Február utolsó napján úgy gondoltuk ki is megyünk, megnézzük ezt a létesítményt. Az utat már ismertük a múlt alkalomról, ezért természetesen másikat választottunk, de így is odaértünk. Elég érdekes az elhelyezkedése, egy halom tízemeletes panel előtt helyezkedik el, de legalább a helyiek nem panaszkodhatnak a látványra.

Az igazi meglepetés az volt, hogy nem volt belépő, mint kiderült télen nem szednek és ugye február utolsó napja az még tél, hiába volt egész jó idő. Háh, megint spóroltunk pénzt sörre!!! Bent azért gyorsan kiderült, hogy miért is ez a nagy grátiszság - télen nem sok növény adja ki teljes szépségét, hogy finoman fogalmazzak. Igazából szinte egyik sem. Ehhez hozzáadva azt, hogy a vezetőség úgy gondolta, hogy ebben az évszakban érdemes minden felújítást, átrendezést megcsinálni, a végeredmény elég sivár és kaotikus lett. Viszont még így is volt egy hangulata és megállapodtunk Katival, hogy májusban visszatérünk, amikor már rügyeznek a madarak és ciripelnek a fák. Dimbes-dombos környék, tavacskák, kisebb üvegházak, látni, hogy van itt minden. Az örökzöldek persze szépek, jól van kialakítva az egész.

Mivel a blog.hu már nem sok képet enged feltölteni, itt az összes: "idekattincs"

Felmásztunk egy “hegy” tetejére (alföldi gyerek vagyok, ami magasabb mint egy kukoricagóré,az hegy, kész), onnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, csináltam is pár fotót. Még alattunk volt a szőlészet, valamint egy kis kápolna, de tudtuk, hogy van valahol egy nagy, modern üvegház is, tele mindenféle éghajlat növényeivel. Fata Morgana, azaz délibáb a neve. Érdekes elnevezés, de gyorsan értelmet nyert, mivel ott volt a horizonton, de nem tudtuk elérni. A kedves csehek ugyanis valami érdekes okból az üvegházat a botanikus kerten kívülre helyezték. De annyira, hogy azon az oldalon még kijáratot sem tettek, ergo, hiába láttad, nem érted el. Szépen meg kellett kerülni a világot és egy távolabbi kijáraton kimenni, majd visszasétálni az üvegházhoz. Ahol meg már volt belépő… Mondjuk logikus, azért üvegház, hogy ne függjön az időtől, ugye.

Azt azért be kell vallanom, hogy tényleg meggyőző volt a hely. Több részre van osztva, több éghajlatot mutat be. Ami az elején nagyon fura volt, hogy rengeteg jól elhelyezett hangszóróból folyamatosan mennek a madárhangok és nagyon élethűen. Többször kaptam fel a fejem keresve a dögöket, majd jöttem rá, hogy megint hülyét csináltak belőlem.

Van föld alatti hatalmas akvárium, mindenféle halucival, valamint egy halom tábla, hogy vigyázz a pillangókra, ne lépj rájuk, mert néha a földön mászkálnak. Nos, szerintem valami diszlexiás már az összeset eltaposta, mert egyet sem láttunk. Sőt, nyomukat sem, szóval egy optimistább megközelítés az, hogy még/már nincsenek pillangók kiállítva.

A Fata Morganát elhagyva még visszamentünk a szőlészet részre, megnéztük a kis kápolnát és a lenyűgöző kilátást, majd lesétáltunk a hegyoldalon. Oké, domb, de értitek. Fentről láttuk, hogy van egy sziget szemben, rajta lovasiskola, a szigeten túl valami erdős park, azon túl pedig egy vidámpark. Mivel csak 3 órája gyalogoltuk le a lábunkat, elhatároztuk, hogy még csak elmegyünk a vidámparkig, bár én félek mindentől ami magasra visz, gyorsan megy, összeráz, fejre állít, ijeszteget. A többi okés.

A sziget nagyon aranyos hely volt, egyik oldalt tényleg lovászat, pacikkal, a másikon pedig kutyaiskola, rengeteg aranyos jószággal. Fontos megjegyezni, hogy sört mindkét helyen árultak kis büfékben. Olyan nincs, hogy a cseh ember valahol van és ott nincs sör, az univerzum ott érne véget.

A szigeten túl, a másik oldalt egy hatalmas park van, tavakkal, kocogókkal, még több kutyával. Ennek csak egy szeletét láttuk, mert a szélén baktattunk végig a vidámparkig. Nos, a vidámpark dolgot a prágaiak elég speciális konstrukcióban oldották meg: fogtak egy jó nagy területet az ő expo-bnv létesítményüknél és akinek bármilyen játéka van, odaviheti. Úgy kell elképzelni, mintha Magyarország összes ilyen egyik városból a másikba utazgató vidámparkját egy helyre zsúfolnák. Dodgem dodgem hátán, gagyi kisvasutak, ponilovaglás, célbalövölde, minden. Mindenhova külön zseton kell, amit ott vehetsz meg a manager bácsitól/nénitől. Az egész hangos, groteszk, semmi vidám nincs benne. Menekültünk.

Maga az expo viszont elég érdekes, 1891-ben épült, tele van szép épületekkel, amik viszont teljesen üresek voltak, de azért pár képet mellékelek a hangultról.

Utána villire szálltunk és hazamentünk. Nem izgi, nem vicces, de akkor már nem éreztük a lábunk.