Terveztem azt, hogy írok mindenféle turisztikai dolgot a blogra, elvégre a legtöbb ember várost nézni jön Prágába, nem pedig élni. Mi viszont már lassan összeszedtünk annyi tudást különféle helyekről, hogy abból lenne mit érdemes megosztani

Most viszont két apróságról írok csak, viszont egyik sem az a hely, ami a fő turisztikai látványosságok között említve van - és én ezért szeretem őket.

Mint említettem már, szeretem az állatokat, nem kicsit. Legtöbbször az állatok is szeretnek engem, kivéve amikor agyonnyomom őket a szeretetemmel és hülyére simogatom a kis tünci buksijukat, mert olyan édi-bédik… izé, elkalandoztam. Viszont az embernek :

1, vagy állatkertbe kell járnia, ahol a jószágok messze vannak tőle mindenféle rács meg kerítés mögött, mert néha hülye emberek megpróbálnak bemászni hozzájuk, hogy megsimogassák a tünci kis… ja, hogy miattam…

2, vagy szereznie kell egy saját állatot, otthon tartania és gondoskodnia róla. Otthon olyan házban nőttem fel, hogy volt kutya, macska, disznó, nyúl (nagyon sok), csirke, kecske, egér, de ez utóbbit irtottuk. Később amikor panelpatkány lettem, volt dzsungáriai törpehörcsögünk, ami amúgy egy egér, csak jobb a marketingje. Utoljára egy degunk volt, illetve kettő, de abból gyorsan egy lett, amikor egy este hazaérve az egyik kifeküdve és megdögölve nyúlt el a ketrec alján, míg a másik a tipikus “neménvótam” fejjel nézett ránk. Mondjuk külsérelmi nyom nem volt az áldozaton, de a deguk nagyon kis okos lények, minden esély megvan rá, hogy elkövette a tökéletes gyilkosságot valahogy. Viszont az új prágai lakásunk nem nagyon ad lehetőséget, hogy kisállatot tartsunk benne, mi is éppen csak elférünk Katival benne. A háziúr bár elég laza,de kutyát nem enged tartani, ami a kutyabuzi Prágában kb. olyan mint vidéken Magyarországon betiltani a pálinkát. Mindegy, a kis degunk így nem jött velünk, hanem összeköltöztettük egy másik magányos degulánnyal egy srácnál, így már boldogan élhetik a számomra teljesen elfogadható szerelmi életük.

Itt tartva már igen biztos vagyok benne, hogy ma csak egy helyet írok le a kettőből és majd lesz második része is ennek a posztnak. Több bejegyzés, nagyobb olvasottság -> siker.

Szóval állathiány van és nem támadhatok le minden kutyát sétáltató embert a parkban mint valami extra perverz szatír, kabátom alól kutyakaját kínálgatva. Viszont egyszer a Moldva parton sétálgatva érdekes csődületet vettem észre, a fotók lejjebb jól leírják majd a helyet, de próbálom leírni is.

Prága kapcsolata a folyójával teljesen más mint nálunk Pesten. Kövezzetek meg (autósok meg is fognak), de a rakparti utak teljesen elvágnak minket a Dunától. Ott van, de nem érhetünk hozzá, dalolhat a Fluor Tomi, de akkor is rohadtul messze van a folyó tőlünk. Itt sok helyen nem így van, nincsenek egyből a parton futó utak, sok helyen le lehet menni a folyó mellé, belelógatni a lábunk.

Ez is egy ilyen hely, homokos part, pár fácska, de ami igen megdobja a hangulatot, az egy hadseregnyi hattyú, akik kitotyognak a partra és kaját kunyerálnak minden arra járó emberkétől. Ahol hattyú van, ott van kacsa, sirály és minden egyéb szárnyasjószág is persze, de a kicsiknek nehéz a nagy fehér tollas dögökkel felvenni a versenyt.

Megszakítom a leírást, hogy kijelentsem: szerintem sem jó ötlet kenyérrel, kiflivel etetni hattyúkat, ha lenne ott egy hattyúeledel árus, attól venném a kaját. Őszintén, ez fel is van írva nálam, mint "D" számú üzleti terv, csak nem ismerem a cseh törvényeket, hogy mennyi vesződés a parton egy kis bódét lerakni. A hattyút amúgy lehet etetni kenyérrel, két dolog a problémás:

1, ha penészes, rossz a kenyér, az a hattyúnak nem jó

2, ha etetik a jószágot, akkor ő szól a belső ICQ-n (fiatalabbaknak Snapchat) a többi hattyúnak, hogy itt a kétlábú kaját osztogat ingyen, mire még több jószág gyűlik egy helyre, kiszorítva minden más tollast.

Itt inkább a második verzió volt esélyes, ennyi hattyút életemben nem láttam. Aki eteti őket, azt körbeállják, nem kapkodnak a keze után, de elég fura érzés 8-10 ekkora állat gyűrűjében a kezedben tartani egy croissant… Viszont igen ügyesek, ha jól célzol, egyből becsőrözik a kaját és már tátják is a szájuk. De akkor is, amíg nincs Jurassic Park, ez áll a legközelebb a velociraptor etetéshez.

Viszont, ami feltűnt, hogy kicsit arrébb, még mindig a parton egy fura kis szőrős lény szárítkozik, teljes nyugalomban a hattyúk bandázása között. Elsőre azt hittem, hogy hód, de közelebb érve kiderült, hogy nutria, nem is egy.

Itt is meg kell szakítanom a bloggolást, amennyire szeretem az állatokat, annyira hülye is vagyok hozzájuk, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy ránéztem a szőrmókra és vágtam, hogy “nézd már, egy Myocastor coypus!”, hanem lefotóztam, felraktam Facebookra és egy okosabb barátom elárulta, hogy ez egy nutria. A nem túl menő neve hódpatkány és tényleg olyan is.

Viszont ezek még jobban el voltak kurv, izé szelídülve, nyugodtan lehet etetni őket, láttam négyet is egy rakáson. Volt köztük egy akkora, hogy a hattyúk 5 méteres ívben kerülték ki, nehogy őket is bekapja. De mindegyik aranyos, kézből lehet etetni őket, két manccsal esznek, szóval a cukiságmérő kileng az űrbe.

Be is jelöltem itt a térképen, hogy merre találjátok ezt a helyet, ami fontos, hogy amíg meg nem nyitom a bódém, addig nincs semmi kajavételi hely a környéken, így nektek kell vinnetek amit gondoltok.

Képek meg itt, ezen a linken.