Ez egy igen szép történet lesz, olyan mesét mondok ma el, amit Ti sem hisztek el majd - a magyar posta jobb mint a cseh. Igen, bizony. Legalábbis a mostani egy tapasztalatunk után a Magyar Posta egy DHL-nek tűnik…

Ott kezdődött az egész, hogy vettünk egy könyvet. Igen, mi ilyen retrócsalád vagyunk, néha visszatérünk a Gutenberg-féle hagyományos megoldásokhoz, a Kindle meg ott porosodik a sarokban. A könyv szép, jó illata van és kisebb helyet foglal el, mint az az irdatlan fénymásolatkupac, ami Katinak eddig megvolt erről a témáról. Win-win. A könyvet viszont nem lehetett megkapni itt Prágában, ami igazán meglepő, adva hogy a “Enlightened Monks: The German Benedictines, 1740-1803” címről van szó, ami minden házikönyvtár sajátja kellene legyen.

Szóval maradt az Amazon, a szemételnyomómulti, de nem volt más választás. Tetézve a dolgot, a legolcsóbb példány Chicagóban volt, de mivel nem éreztük sürgősnek a dolgot, a hagyományos US Post segítségét választottuk, hogy 3 hét alatt ideérjen.

Szinte már el is felejtettük az egészet, amikor levelesládánkban megtaláltuk az értesítőt. Legalábbis valamit, ami értesítőnek nézett ki. Így utólag már sajnálom, hogy nem csináltunk fényképet róla, de majd legközelebb. A lényeg, hogy teljesen csehül van, rajta volt Kati neve és a címünk, de semmi arról, hogy ki és mit küldött vajon. A jó hír, hogy volt rajta egy posta címe is a közelünkben, úgyhogy magunkban ezt fordítottuk le a csomag értesítőjének.

Kati be is ment egy szombat délelőtt, amikor is igen kedves meglepetés érte: még nem a csomagot tudja átvenni, hanem egy ajánlott levelet, ami értesíti őt, hogy csomagot kapott, amit egy másik postán tud majd átvenni, a most átvett levélben található papír segítségével. Kapott is vagy 4 oldal cseh papírt, amiből egy másik posta címe derült ki.

A másik posta Prága túloldalán volt, kb. úgy kell elképzelni, mintha a Népligetnél laknál, de azért a Moszkva térre (nem érdekel, Moszkvát ismerem, Széll Kálmánt nem) kell menni a csomagodért, hiába van 100 posta közelebb.

Nem baj, kaland az élet, pláne a világ egyik legszebb városában, mindig új kerületeket ismerünk meg. El is indultunk villamossal, haladtunk át a szebbnél szebb városrészeken, majd a randákon és végül a fenében kint kötöttünk ki, ott, ahova már az ingyen sörért sem menne ki a cseh.

A posta épülete egy modern, 1960-as szépség volt, anno a tervező láthatóan gondolt a jövőre,amikor Prága lesz a filmgyártás központja és milyen jól fog jönni egy tetszés szerint betonerődnek vagy börtönnek való helyszín. Bent természetesen minden csehül volt, de a recepciós néninek megmutatva a papírt, ő elővett egy kis kézzel írtat, amin rámutatott egy angol mondatra, miszerint menjünk fel a harmadik emeletre. Ez volt a helyi ügyfél irányító rendszer, csak hogy értsük.

A harmadik emeleten találtunk egy ajtót, amin belül kis fülkékben ültek a vámos nénik és bácsik (én postásnak néztem őket, de színtévesztő vagyok ugye). Angolul nem tudtak, viszont volt egy fiatal lány, akit oda tudtak hívni, na ő már beszélt angolul, ő volt a helyi expert. Elkérték a papírt, valamint kérték a számlát is. Ez azért igen vicces, mert nekem erről egy emailem volt összesen, de megmutattam a kis telefonomon, örültek és elmondták, hogy a nálunk található papír eredetijéért menjünk át ugyanezen a szinten a másik szobába. Mert most nekünk még csak fénymásolatunk van, de csak eredetire adnak ki csomagot. Ne kérdezzétek, miért kellett ehhez másik helyre menni.

Megkerestük a másik szobát, volt ott is két pult meg egy külön csomagkiadó rész. Itt figyeljetek, mert bonyolódik (nehéz elhinni, tudom). Próbálom szerkezetesen írni:

Pult1: Néni, minimál angol, elveszi a fénymásolatot és odaadja az eredetijét a dokumentumnak, ami minőségben nem igazán különbözik. Ezzel visszamész az első irodába.

Első iroda: Nem történik semmi különös, örülnek a papírnak, aláírják és visszaküldenek a másik szoba pult2 részére.

Pult2: Néni, kicsit több angol, de nem véletlenül! Itt finoman közlik veled, hogy 99 koronát kell fizetni, mert EU-n kívülről rendeltél és ez nekik plusz meló, meg ugye fent kell tartani ezt az olajozottan működő hiperhatékony gépezetet is, amit eddig láttál. Ez nem vám, ez díj. Erről bezzeg van egy szép hosszú angol leírásuk, amit egyből a kezedbe nyomnak, valószínűleg megtörtént már, hogy erős fákkjuban tört ki pár jóember ennél a pontnál. Fizettünk, mehetünk tovább.

Csomagkiadó pult: Bácsi elveszi az összes eddigi papírt és hozza a csomagot, győzelem! Itt egy kedves izraeli úriember, aki látta rajtunk, hogy mennyire élvezzük ezt a procedúrát, megnyugtatott minket, hogy ő mankóval naponta jár be ide a megrendelt kabala könyveiért (nem úgy kabala, hogy szerencsét hoz neki, bár ki tudja) és fizeti ki a díjat.

A könyv meglett, így is olcsóbb volt, mintha Európából rendeltük volna, de mint kiderült, ha az ember tengerentúlról rendel, ez a “normális” eljárás. Most már tudjuk, legközelebb mint kés a vajon vágunk át a procedúrán...