Gondoltam úgy illik, ha elmesélem a visszautat is Pestre, hogy a mostani mozis trendnek megfelelően két részre szedjem a zárórészt.
Szombaton tettük meg az odautat, vasárnap hóesésre ébredtünk, nagyon szép volt a táj meg minden, de igazából az esett le nekünk, hogy ha ez hétfőn, a visszautunk napján is így lesz, akkor minket itt orális kényeztetésre ítéltek és nem a jó oldalán vagyunk a…
De azért vasárnap körbejártuk gyorsan Prágát, Pistának megmutattuk a Károly hídat, a várat, a főteret, ettünk egy igen hideg étteremben meleg kaját hideg sörrel (ez a finn szauna - hideg víz - szauna kombó cseh megfelelője), ittunk sok kávét, ettünk sütit a Slagrben (erről a helyről később lesz külön poszt), sétáltunk az Óvárosban, szóval letudtunk mindent egy nap alatt, ami a kötelező túra része.
Megnéztük az időjárás előrejelzést és hétfőre tiszta, havazás mentes időt ígért. Ezt el is tudtam hinni, mert vasárnap délutánra elállt a hóesés, javult az idő. Ennek megfelelően hétfő reggel sűrű havazásra ébredtünk. A cseh meteorológiai intézet munkatársának édesanyja meg heveny csuklásra.
Nem volt mit tenni, Pistával bepakoltuk a fontos dolgokat a kocsiba: pár üres dobozt, egy üveg kofolát, több üveg cseh sört és csokit. Nem voltunk annyira megpakolva mint odafele, maradjunk ennyiben. A hó sűrűn hullik, kiérve Prágából köd mindenhol. Nem aggódtunk, tudtuk, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Nos, ekkor gondolta úgy a Tescós fagyálló, hogy bár őt úgy adták el, hogy -40 fokig jó, az az egy nulla nem oszt nem szoroz (aki matekos volt, az tudja, hogy de, oszt) és -4 fok alatt nem fog ő melózni. Innentől az ablaktörlő átment instagram-filterbe, minden mozdulatánál más és más árnyalatot adva az amúgy fehérlő tájnak. Kétszer is megálltunk, hogy megpróbáljuk megfixálni, de nem jártunk sok sikerrel.
Így azért a visszaút is elég izgalmasra sikeredett, cseh autópálya, zéró látási viszony, fagy. De rutinosan ettük az előre elkészített szendvicseket (nem húz le a MOL még egyszer minket), nyomtuk az energiaitalt, száguldottunk haza. Brno után javult az idő, láttuk is merre megyünk. Sokat segített.
Egyedül Mosonmagyaróvárnál álltunk meg újra, de nem enni, hanem egyéb testi szükségletek céljából (és most nem a parkolóban várakozó hölgyekről beszélek, rossz az aki rosszul gondol a jóra rosszkor). Itt jött el az út mélypontja, amikor benzinkút budija zárva volt, ezért a nyilvános parkolóét kellett használni. Voltam én már fesztiválon, hajnalig buliban, JATEban, de ez egy új élmény volt. Az ÁNTSZ helyében a helyet nem bezáratnám, hanem egy ilyen lángszóró-sóval behinteni kezelés alkalmaznék. Az egyik materiában úszott a másik, térdig érve. Jó étvágyat, aki esetleg étkezéshez olvassa a blogot.
Ez amúgy ugyanaz a hétfő volt, mint amikor reggel a taxisok úgy gondolták, hogy ideje luditásat játszani és lezárták a Deákot. Ez nem is zavart volna minket, de miután a win-win tárgyalások nagymestere, Tarlós főpolgármester kikosarazta őket, elhatározták, hogy a NAV elé vonulnak. A NAV központja meg kettő házzal arrébb van tőlünk (alaptaktika: ami a szemük előtt van, azt nem keresik). Hálisten ezek a jóemberek rosszul guglizták le a címet és egy másik NAVhoz mentek, szabad volt az út hazáig.
A Budapest-Prága út során nem tévedtünk el. Visszafele sem. Pestig. De mint kiderült pár gyanús kanyar után, a GPS úgy gondolta, hogy mi nem az ötödik kerületi Széchenyi utcában lakunk hanem a tizenkilencedikiben. Újratervezés, illetve megbeszéltük, hogy erről senkinek nem beszélünk. Izé…
Megérkeztünk, taxisok sehol, elkezdjük pakolni a maradék cuccot a lakásból, amit a szentesi házba szánunk. Aki még nem olvasta az első utazásos bejegyzést, feltétlen tegye meg (különben ezt minek olvassa, időrend kérem, nem Looper ez), ott volt az a rész, hogy tudtuk, de nem sejtettük. Hát, most ugyanez történt meg, a kocsi jobban tele lett, mint amikor Prága fele mentünk, Pista mellett az anyósülésen egy halom doboz utazott tovább. Könnyed 2.5 órás pakolás után elindult, én pedig eldőltem. A földre, mert nem sok minden maradt a lakásban, amire lehetett.
