Az úgy volt, hogy szerettem volna egy kicsit kimozdulni Prágából és világot látni. Persze azért nem túl messze, nem túl vadregényeset, nem annyira drágát. Megnéztem a térképet, skyscannert, a helyi mávot és úgy döntöttem, hogy Drezda lesz az.
Kezdjük az alapokkal, Drezda egy német város, ha ez nincs meg, akkor nehéz lesz követni a többit innen. Hívják az Elba Firenzéjének is, elemezzük ezt a szókapcsolatot. Az Elba egy folyó, ez szeli ketté a várost, míg Firenze egy állítólag igen szép olasz városka, tele turistával és szép műemlékekkel. Azért írtam, hogy állítólag, mert én még soha nem jártam arra, de olvastam Dan Browntól az Infernót, aminek a film verzióját Pesten forgatták, szóval szinte már voltam is ott.
Drezdában is sok a műemlék, rengeteg több száz éves épület van, ami 1950-60-ban épült. Álljunk meg itt egy szóra. Volt ugye a második világháború, amit a németek egy hiperaktív antipajeszista vezetésével kezdtek el kb. az egész világ ellen. Adnék a háborúról egy gyors összefoglalót:
- németek támadnak, többiek védekeznek
- többiek túl jól védekeznek, németek bombáznak
- németeknél elfogy a kolbász mustárral, védekezni kezdenek
- túl jól védekeznek, ezért a többiek bombáznak
1945 február 13 és 15 között a szövetséges bombázók 4000 tonna hadianyagot dobtak le a városra. A város belső magja teljesen elpusztult, olyan hat és fél négyzetkilométeren. A szövetségesek azt állították, hogy katonai célpontokat támadtak, de mint később kiderült, ez nem volt igaz, azokból szinte semmi nem semmisült meg, ellentétben az óvárossal. 25000 ember halt meg a tűzviharban, ami rettenetesen nagy szám. Viszont a nácik még a támadás után 200000 áldozatról beszéltek, sőt, néha a félmilliós szám is elhangzott. Későbbi független német vizsgálatok megerősítették a 25000-es számot. Onnan ismersz meg egy szélsőjobbos oldalt, hogy ők legalább tízszer ekkora számot írnak…
Viszont a németek nem azok a fajták, akik szeretik a rendetlenséget, ezért összetakarították a romokat és szépen újraépítettek mindent az eredeti tervek alapján. Ha megmaradt akár egy faldarab is, beépítették. Persze 1945 után ez a rész az NDK-hoz tartozott, szóval nem volt rá annyi, de a német újraegyesítés után mindent újraépítettek. A szép a történetben, hogy az angolok rengeteg pénzzel és munkával segítették őket, egyfajta bocsánatkérésként.
Szóval megvettem a vonatjegyemet, foglaltam szállást (mindenki tudja hol, ugye? Naná, hogy a hotels.com - on, most nem volt kedvem airbnbt használni egy éjszakára), egy hátizsákba raktam útikaját (nem hiszek a német gasztronómiában) és csütörtök reggel nekiindultam.
Az út 2 óra 20 perc, annyi mint egy Budapest-Szeged, a táj kicsit szebb. Egy idő után már az Elba mentén megyünk, aranyos kis falvak, német tüchitégség, kiépített kerékpárutak a folyó mentén és gyönyörű hegyek. Meggyőző.
A drezdai vasútállomás olyan mint bármelyik, max a hiénataxisok hiányoztak, de nem annyira. Viszont kilépve eléd tárul… a végtelen bevásárlóközpontok sora. Bizony, miután a helyiek újraépítettek mindent, de maradt még hely meg pénz, úgy gondolták, hogy építenek pár plázát. Na jó, sokat. Nagyot. Mivel olcsójános vagyok és szeretek sétálni, nem vettem a kirándulás alatt jegyet tömegközlekedésre, hanem sétáltam. Nem viccelek, kilométereken át csak plázák voltak, már féltem, hogy rossz városba jöttem, vagy eltévedtem, vagy ilyesmi. De egy idő után végetér a kapitalista álomvilág és elkezdődik a történelmi Drezda.
Mit is csináltam (csak az érdekesebbet emelem ki azért)?
- nagyon jó idő volt, ezért sokat sétáltam, olcsó, egészséges és a legtöbb épület kívülről szebb, mint belülről, nem viccelek.
- elsőnek a Kreuzkirchébe mentem (sorry for my német), ingyenes a belépés, 3 euróért fel lehet menni a toronyba (van pár lépcső azért) ahonnan teljes kilátás van a városra, megéri. A templom maga is érdekes, mert kicsit olyan, mintha nem fejezték volna be - az épület kész van, de belülről egyáltalán nincs feldíszítve, malteros falak, mennyezet mindenhol. Érdekes.
- Bementem a Frauenkirchébe is persze, az a nagy dóm, a város egyik fő látványossága. Itt már nem spóroltak a berendezéssel, barokkos, lenyűgöző. Ez is ingyenes, viszont a tornyába, ami szerintem alacsonyabban van, mint a Kreuzkirchének, 8 euró a belépő. Kihagytam.
- Van ugye a a Zwinger, ami tudom úgy hangzik mint egy ostyás német csoki neve, de valójában egy palota, mi több, palota komplexum. Szökőkutas, gondozott parkos udvart ölel körbe egy halom rokkokó épület. Van itt pár múzeum is, de nem néztek ki annyira érdekesnek. Egy kávézóba is be lehet ülni, kipróbáltam, ha akarsz menő fotót szép háttérrel kávéval, akkor jó, de ha valami jót akarsz enni, inni és nem drágán, akkor nem jó. Szóval inkább nem jó.
- Bementem magába a kastélyba is, ahol most sok emeleten keresztül kiállítás van, minden, ami szem-szájnak ingere, a kedvencem a Grünes Gewölbe, ami nemes egyszerűséggel Európa legnagyobb kincstára. 9 szobában annyi érték van, hogy Matolcsy összes unokatesójának jutna belőle és még mindig maradna. Van szoba, ahol minden borostyánból van, van, ahol aranyból, máshol ezüstből. Hatalmas vasalt ajtón lehet bejutni, egyesével zsilipeléssel, fegyveres őrök vizslató tekintete mellett, semmi hátizsák vagy ilyesmi nem lehet nálad. Egy idő után csömört kaptam a smukkoktól, de megéri nagyon.
- A legjobb (és a legprofibban eldugott) attrakció viszont a drezdai erőd, ami el van dugva egy lépcsősor alá, mivel az egész a föld alatt van. Mivel már eltelt egy kevés idő azóta hogy az erődöt megépítették, a város “földszintje” is megemelkedett, ergo ebből a múzeumból kintről semmit nem látni. Nagyon hangulatos viszont, mászkálsz a kazamatákban, a régi várkapu alatt, nézed honnan lőtték az ellenséget és mindezt a föld alatt, jó világítással, profi angol audioguide-al. Az egész 5 euróba kerül és ezért igen jó időt tölthetsz lent. Van egy rész, amikor kicsit kint vagy a szabad levegőn, de olyan 2 emelet mélyen, na ekkor kérdezett meg föntről egy idős pár, hogy hol a bejárat. Őszintén elmondtam nekik, hogy egy órányi bolyongás után a kazamatákban azt sem tudom most hol vagyok, nemhogy hozzám képest hol van a bejárat…
- Voltam a városi múzeumban, ők is nagyon profik, de ugye az előzőekhez képest olyanok mint a magyar hokiválogatott a vébén - jók vagyunk, van akarat, de ettől még nem nyomjuk le Kanadát a jégbe cöveknek. De ők is 5 euró, profin van ábrázolva és bemutatva a város története a kezdetektől máig, őszintén beszélve a második világháborús és a kommunista időkről is.
Ennyi most, így is eléggé hosszúra nyúlt a poszt, aki a képekre kíváncsi, itt találja őket:
