Kalandok a száztornyú városban

Hogyan juthatok el Prágába?

2017. április 20. - KatiImi

Régen volt már bejegyzés, de mentségemre szóljon, hogy utazgattam, Zágráb, Róma. Firenze, Milánó, Budapest, Szentes, ne utálj, fapados turista vagyok.

Pont ezért is raknék most össze egy rövidebb útmutatót ahhoz, hogy is lehet Prága és Budapest között közlekedni. Bármelyik irányban.

1, Gyalog. 

Itt az útvonal: link.

A térkép szerint ezt az 500 kilométert alig 103 óra gyaloglással lehet teljesíteni, persze akkor alvás közben is haladni kell, ergo alvajárók képesek erre csak. Viszont napi 10-12 óra séta, és 10 nap alatt itt is vagy, frissen, megerősödve. Fizetek egy sört annak, aki megcsinálja!

2, Autóval.

Erről már írtam ugye, szóval hogy ne feleslegesen vágjuk a biterdőt, be is linkelem a megfelelő posztokat ide, ide meg ide. Na jó, most azért látom, hogy nincs rendesen összefoglalva a dolog, szóval megteszem gyorsan. Kocsiba vágod magad, M1, E60, M15, Rajka, Pozsony, Kúty, Brno, Prága, ennyi. Kell persze magyar matrica, szlovák matrica, cseh matrica. Magyart vehetsz online, csehet vehetsz még Magyarországon pl. a mosonmagyaróvári MOL-kútnál, szlovákot meg a határon, modern helyiségben, de tényleg. Ha több részlet kell, olvasd az előző linkeket. Az út olyan öt és fél, hat óra.

3, Busszal.

Itt már érdekesebb a helyzet, van pár szolgáltató, csinálok is egy gyors összehasonlítást. Disclaimer: még csak Kati és após utazott busszal, én nem, zsiráfot nem lehet így szállítani. A buszút olyan 7 óra, gondolom van egy vagy két cigi-pisi szünet közben.

Cseh-Busz: “nomen est omen”, ahogy a művelt francia mondja, itt bizony Csehország fele induló buszokra lehet jegyet venni. Mondjuk cselesek, mert ők üzemeltetik a cseh-szlo.hu oldalt is, de a régi dakota mondás szerint ugye “SEO optimalizátor indián mindig organikus találatra céloz”.

Volánbusz: Őket gondolom nem kell bemutatni, régi játékosok a szakmában, az Eurolines brand alatt futtatják a buszokat.

OrangeWays: Anno nagy reményekkel indultak neki a privát busz üzletnek, de jó ideje ők vezetik a Tékozló Homár “megvettem a jegyet, de nem jött busz” rovatát, nem éppen a legjobb a hírük. Lehet persze, hogy a gaz konkurencia terjeszti róluk, de akkor igen jól csinálja.

Flixbus: Ők viszont relatíve új versenyzők, egy német startup, ami fogott pár millió eurót és felvásárolt sok másik európai busztársaságot, egy cégbe hozva őket. A honlap profi, Kati utazott velük már Németországból Prágába, jók voltak.

Student Agency: Ők egy kedves cseh cég, itt Csehországban vonatot, repülőt is intéznek, Pestre csak buszt.

Ezek után jöjjön a részletes összehasonlítás, ami nem tudományos, 2017. június 2-9-re kerestem Budapest-Prága retúr jegyet.

Szolgáltató Ár
Cseh-busz 14000 HUF
Volánbusz 12500 HUF
Orangeways 6300 HUF
Flixbus 13080 HUF
Student Agency       10000 HUF

 

Student Agencynél kicsit csalnom kellett, mert még nem árulnak júniusra jegyeket (ami fura), de májusra 32 euró a retúrjegy, amit én barátian 10000 forinton váltok.

Szóval a szórás rendesen nagy, az Orangeways pedig olcsóbban árul egy nemzetközi oda-vissza jegyet mint a Volán Budapest-Szegedet, szóval gondolkodjunk el ezen.

4, Vonattal.

Erről már többet is írtam, szóval most tényleg nem írom le újra, itt  meg lehet találni a dolgokat. Annyi talán, hogy nem csak 19 és 29 eurós jegyek vannak, hanem ha Húsvétkor nem veszel előre időben jegyet, 39 eurós is, mondjuk az már első osztály volt. És ez egy útra vonatkozik, retúr értelemszerűen dupla annyi, vagyis ha nincs szerencséd, akkor mindenképpen drágább mint a busz. Persze kényelmesebb is legtöbbször. Amúgy a cd.cz-n mégis lehet jegyet venni, azóta rájöttem, csak amikor https://old.cd.cz/en/default.htm oldalon vagy, ne a “Find my trains”-t válaszd, mert hiába látod a menetrendet, nem tudsz venni jegyet, az csak read-only. Válaszd a “Purchase a Ticket” menüpontot és akkor látod ugyanazt a menetrendet ÉS venni is tudsz jegyet. Tuti a MÁV informatika segített nekik anno. A vonat hat és fél óra alatt teszi meg a távot, néha 160-al megy, Vác előtt nem.

5, Repülővel.

Anno említettem, hogy ez a legdrágább megoldás, de ez talán változni fog nemsokára. De nézzük első körben ami most van, ugyancsak június 2-9-re. Ez a Czech Airlines, ami 4548 koronáért vállalja az utat, de ebben csak kézicsomag van, ha már valami bőröndöt ad az ember az úthoz, 5908 pénzre növeli ezt, ez átszámolva 69000 HUF. Kezd a gyaloglás szimpatikus lenni, ugye?

Viszont, a kapitalizmus csodája ide is elért, a Ryanair októbertől indít Prága-Budapest járatot, a hírek szerint 20 eurótól. Ebben persze nem lesz csomag, de egy gyors hazaugrásra, időben foglalva, életképes alternatíva. Persze hiába 1 óra repülés a sztori, van becsekk, kicsekk, repülőtérre és repülőtérről eljutás, ami azért tud hozzáadni.

A kerékpárt és lovaglást most nem vettem be a listába, de semmi nincs tiltva.

Ennyi, remélem tudtam kicsit segíteni, gyertek Prágába!

Érdekes helyek Prágában I. - Macskás kávézó

Az a terv, hogy indítok egy érdekes helyek sorozatot, Prágáról. Persze, ha megunom, vagy lustulok, akkor ez az első rész az utolsó is. Bocsi.

Az első hely egy macskávézó. Mármint macskás kávézó. Pesten is van egy, sőt, az Oktogon közelében még egy macskás bár is van, ahol sörözni lehet a jószágok között. Mert bizony, ez az ami az extra az ilyen helyekbe: nem csak tejjel kérheted a kávéd, hanem macskaszőrrel is. Ide tartozó megjegyzés: ha nem szereted a macskákat, vagy netalán allergiás vagy a szőrükre, ez nem a te helyed.

Prága annyira világváros, hogy négy ilyen hely is üzemel, mindegyikben voltam, de csak az egyikről írok most. A többiről annyi elég, hogy kávé és macska is van mindenhol.

A hely a budai, azaz újvárosi oldalon helyezkedik el, nem messze a folyótól. Kočičí kavárna a neve, simán el lehet sütni a poénokat, hogy cici, cica, ilyesmi, de nem megyek ebbe bele most, gyerekes lenne, meg amúgy is Facebookon már megtettem.

Amikor belépsz, egy karámban találod magad, ilyen méter magas kerítésféle választja el az ajtó környékét a hely többi részétől. Persze ez főleg a macskáknak van, bár már ez egy jó jelzés arra, hogy mennyire aktív jószágok lesznek bent, ha egy alacsony kerítés bent tudja tartani a drágákat.

A pesti hely óta már tudom, hogy ne sokra számítsak. A macska főleg két dolgot csinál: alszik és eszik. Néha persze kismacskákat is csinálnak, de ezek láthatóan már túl voltak ezen a perióduson, mind mentálisan, mind fizikailag. A pesti helyre hétvégén reggel, nyitás után érdemes menni és akkor talán még látsz olyan dögöt, amelyik nem csak alszik.

Ehhez képes itt elég nagy meglepetés ért, mivel ezek a cicák élnek, sőt, mozognak. Persze lehet, hogy csak kínai robotmacskák, de elég valódinak néztek ki, nem láttam USB töltőt sem rajtuk. Szép nagy jószágok, disznóból vágtunk már kisebbet is, de aktívak, rohangálnak, kergetik egymást, küzdenek. Mondjuk amikor egy ilyen kisebb kutya méretű dög csinálja ezt, akkor simán beborít ha neked megy, de ilyen az élet, figyelni kell.  

Van vagy 10 macsek, bár nem számoltam, páran azért a kedvenc hobbijuknak szentelik a napot és döglenek, de több is erősen barátságos kategóriába tartozik. Mondjuk alapvetően kétfélével találkoztam:

1, Odajön hozzád, kunyizza a simogatás, felugrik, öledbe ül és még pezsgőt sem kell fizetned.

2, Odajön hozzád, majd megpróbál a kávédba beleinni. Komolyan, úgy toltam el a busa fejét az americanomtól, mert megpróbálta megvámolni. Nem érdekelte, hogy nincs benne tej.

Ez amúgy erős gyanút ébresztett bennem, hogy vajon mitől ilyen aktívak a macskák itt, lehet a koffeinszintjük messze az átlag felett van… De nem válogatós a cukiság, a sütim is pont ugyanannyira érdekelte. Mókás küzdelem volt, ahogy próbálok egy ekkora macskát, aki már az asztalon van elhessegetni a kávémtól és a sütitől egyszerre, úgy, hogy lehetőleg nem okozok kárt benne (bár szerintem egy szívlapát sem tudna). A kínai turistáknak tetszett a műsor, szerintem sok családi albumba bekerültem azzal, hogy “itt helyi fehér zsiráf küzd rátámadó nagymacskákkal”.

Amúgy a kapható dolgok átlagosak, nem a legjobb kávé volt életemben, nem is a legrosszabb. Árban az átlag felett vannak, de ez nem csoda, a macskák rezsije elviheti a bevételt teljesen. Minden macskákkal van díszítve, párnák, poharak, szőnyeg, tapéta, amit akarsz. A WC, ami magán a helyen kívül van (át kell jutnod egy másik kis kerítésen, majd egy lépcsőház földszintjén), az a legdurvább a sztoriban, lent az albumban ott a kép, csak olyan 30 macska dolog van a falra ragasztva, igen inspiráló az “alkotásra” ezen a szent helyen.

3 után már asztalt érdemes foglalni, viszont ami tetszett, hogy nem annyi hülye turista jár ide, mint a pestibe, vagy csak normálisabbak. Otthon sajna nagyon nem tisztelik a lusta jószágok életritmusát, fogják, viszik őket, felébresztik, hangosak velük, hiába van megmondva, hogy ez itt azért a macskák helye főleg, nem a tied. Itt valahogy kevesebb ilyet láttam, még a tündéri 8 éves kislányok is óvatosan bántak velük, persze ha valamilyen állat akkora mint te, akkor ez az evolúcióbarát hozzáállás is…

Nekem a kedvencem egy szomorú szemű jószág, nagy, kövér és felugrott az ölembe, tökéletesen tiszteletben tartva (ignorálva), hogy éppen olvasok, dagasztotta a pocakom (finom jelzés, hogy fogyni kell, ha már egy macska is elfogad párnának), majd eldőlt. Nah, innentől még több családi képre kerültem fel.

Aki szereti a macskákat, ki ne hagyja, aki nem szereti őket, hagyja ki.

Képek: https://goo.gl/photos/QKtNQCyZ4XDk2PC37

 

Olimpia II.

Olimpia újra! Nah jó, ígérem nem lesz egy állandó dolog, hogy politizálok, bár őszintén ebben a témában nem a politika a lényeg nekem, hanem a közgazdaságtan. A politikai része ott érdekel valamennyire, hogy mennyire kihasználják ezt amúgy mindkét oldalon, hogy a magyar pénzügyi kultúra a békabankár segge alatt van, de teljesen. Ide kapcsolódó link: ha hasznosat akarsz olvasni a pénzügyekről egy olyan embertől, aki nem akar amúgy semmi eladni neked, ezt nézd meg: www.kiszamolo.hu

Szóval, az előző részben átnéztük a pénzügyek alapjait, legalábbis azt a részt, ahol a kiadások voltak, de nem lenne fair a dolog, ha nem néznénk meg a bevételi oldalt is.

Az egyik leggyakoribb érv, még Kemény Dénes is felhozta, idézem szó szerint is őt:

“Sajnálatosnak tartom, hogy az olimpiarendezés ellen most kampányolók közül senki nem beszél arról, mekkora támogatást kapna Budapest a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. Nem tisztességes dolog ezt elhallgatni.”

Nem az, igaza van, nézzük is meg.

Ha nagyon hatásvadász lennék, azt mondanám, hogy mi nem kapunk a NOBtól egy fillért sem. Jó tételmondat lenne és magyar nyelvtan szabályai szerint még csak nem is hazudnék. De, inkább maradjunk a teljes igazságnál: A NOB a bevételekből oszt vissza nekünk valamennyit.

Bizony, úgy kell elképzelni az egészet, hogy pl. rendezni akarsz egy Zámbó Jimmy emlékkoncertet, de Zámbó Jimmy jogai nem a tied, ugye. Szóval felveszed a kapcsolatot a családjával, hogy te feltétlen Jimmy koncertet akarsz, mert ő nagy név volt, többen jönnének el rá, mint egy Jacko-ra. Jimmy családja kinéz a haja mögül és azt mondja, hogy okés, de tudod mások is akarnak emlékkoncertet csinálni, szóval előbb pályázzatok. A pályázat nem olcsó, nem is biztos, hogy nyersz, de ez már csak ilyen. Itt Jimmy családja néha nálad vendégeskedik és egy halom papírt bekér.

Eljön az örömteli nap és te nyered a pályázatot, mehet a koncert szervezése. Jimmy családja ígérte, hogy segít, meg is kérded, mi is a segítség. Hát, ők ismernek nagy cégeket, meg a médiát és el tudják neked adni a koncert közvetítési jogát, jó áron. Az egész bolygó látni fogja a koncertet és ők osztoznak veled a bevételen. Mondják is, hogy 28%. Úgy érzed, ez egy kicsit sok jutaléknak nekik, de megnyugtatnak, hogy ez nem jutalék, te fogsz ennyit kapni az összes tévés bevételből. Ergo, háromnegyedét ők teszik el, mert csak. Mert Jimmy.

Jó, de hálisten árusítani fogsz Zámbó-babát, törölközőt, CD-t, konyhai mixert, bármit, amire ráfér a Király arca. Ami azért nem volt kicsi. A Jimmy család bólogat, hogy bizony, ők odaadják neked a Mester arcát, 33%. Te már sejted az előző után, de megkérded, hogy tuti legyen. Tuti bizony, ők megtartják a kétharmadot, te viszed a bevétel harmadát. Mert Jimmy.

Nem baj, hiszen azért a helyszínen is nézni fogják az emberek az eseményt, ők pedig megveszik a jegyeket majd. Itt újabb számot mond a család, 20%. Félsz az előzőek alapján, de most ez alaptalan, “csak” annyi a kérés, hogy jegyek ötöde legyen fenntartva ingyen a médiának, szponzoroknak és jimmiéknek. Segítenek azért: nem a hátsó sorokra gondolnak.

Szóval a nap végén rendezel egy koncertet, felépíted az összes infrastruktúrát, gondoskodsz a vendégekről, előadókról, fizeted a szekuritit, hogy a részeg srácok ne jussanak be, imádkozol, hogy jó idő legyen, a család viszont akármennyi is a bevétel, annak kevesebb mint felét, inkább harmadát dobja hozzád összesítve.

Most jön a leleplezés: igazából a Jimmy családja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a NOB. A számok pedig amik itt vannak, egyáltalán nem légből kapottak, hanem a csodálatos megvalósíthatósági tanulmányban vannak, amire a kormány hivatkozik, itt lelhető fel A 859. oldalon kezdődik a bevételek részletezése és ott van minden fent használt szám.

Szóval a NOB nem a semmiből teremti a pénzt: visszacsorgat valamennyit, miközben kihasználja masszív monopolhelyzetét (le van védetve az ötkarika és bármi ami kicsi is hasonlít rá, nélkülük még ifjabb Antall sem tud olympiát” szervezni).

Ergo, azt mondani, hogy “mekkora támogatást kapunk”, csúsztatás. Ha őszintébbek akarunk lenni, akkor úgy mondjuk, “mekkora támogatást adunk”. Elég szépet.

Olimpia

Igen, megint nem Prága. Cél az index címlapja!

Jön megint egy választás és meg megírom így egyben mit gondolok, hogy megspóroljam az időt és a helyet a Facebookon. Persze tudom, hogy van köztetek olyan, akinek ez nem fog tetszeni, de ez rendben is van, pont a különféle vélemények ütköztetését szeretném, a “hazaáruló!” versus “fasiszta!” körökön kívül.

Kezdjünk pár adattal, azok amúgy is kedvenceim. 2024-ben lesz olimpia, jelenleg 3 város van még versenyben: Los Angeles, Párizs és Budapest. 3 másik város lépett eddig vissza: Boston, Hamburg és Róma. Kicsit összefoglaltam mit is érdemes tudni hatukról:

 

Város

Költség

Extra info

Róma

6 milliárd euró

Új polgármester helyi választások után, kiléptek.

Hamburg 

11.2 milliárd euró

Népszavazás elutasító eredménye után kiléptek

Boston

4.7 milliárd dollár (ebben nem volt benne pár nagyobb infrastrukturális költség)

Lett volna népszavazás, de állami garancia hiányában hamarabb kiléptek.

Los Angeles

4.1 milliárd dollár

Ha nyernek, harmadjára rendezhetnek

Párizs

6.2 milliárd euró

Ha nyernek, harmadjára rendezhetnek

Budapest

774 milliárd forint, ami 2.5 milliárd euró vagy 2.7 milliárd USD

Ezek meg mi volnánk, igen.

 

Szóval, amint látjuk, nekünk sikerült papíron a legkevesebből kihozni a sztorit, más európai helyszínhez képest harmad- vagy ötödannyiból.

Jogos felvetés, hogy ezek nyugati országok, ergo náluk drágábban építik azok a magyar munkások fel a dolgokat, akik annyiért már nem dolgoznak itthon, amennyivel olcsóbb lenne a mi keleti országunkban a sztori. Remélem tudtatok követni. De még ha mi olcsóbban is építkezünk, nekünk vajon mennyivel többet kell plusz infrastruktúrára költeni, mint egy Párizsnak vagy Los Angelesnek? Párizsnak 16 metróvonala van (ezek igaziak, nem mint a négyes), Los Angelesnek három nemzetközi reptere a körülbelül 20 másik mellett (nekünk kettő, de az egyikben csak házasodni lehet már).

Úgyhogy vagy az van, hogy ők már előre túltervezték a költségeket alattomos módon, hogy a helyi Mészáros tudjon lopni belőle (ismerjük ezeket az imperalista amerikaiakat), vagy valahol nálunk hibázik a számolás.

Rövid megjegyzés: a megvalósíthatósági tanulmány letölthető innen, csak 1372 oldal, friss egyetemistáknak egy napi olvasmány. Már az elején kimondja, hogy az olimpia 774 milliárdba kerül, mondjuk ezt úgy hozza ki, hogy 1074 milliárd az eredeti, de gyorsan mindent ami marad az olimpia után már előre fejben elad 300 milliárdért. A pályázatot a PWC készítette, akik profik, viszont a piacból élnek és azóta is rendesen kapják az államtól az olimpiai pályázat végigvitelére a pénzeket. Illetve természetesen mindenhol megy a szövegben a feltételes mód, ahogy egy jó tanácsadó cégtől elvárható.

Egy apróság még a 774 (1074) milliárdról: nem tartalmaz egy fillér biztonsági költséget sem. Ergo, vagy bízunk abban, hogy Szűz Mária Semjén kérésére ingyenesen megvéd minket, vagy pedig költeni kell erre. Itt nem nagyon számít, hogy mi keleten vagyunk, sőt, Rio messzebb volt a veszélyesebb körzetektől, Szocsit le tudta zárni a hadsereg, de mi Európa szívében élünk, vagy mi. Athén 1.2 milliárd dolcsit, London 1.5-t szánt erre.

Vagyis, ha még el is hisszük egy ideig a PWC tanulmányát, akkor is inkább olyan 1500 milliárd forintról beszélünk, a bevétel majd akkor lesz az épületek eladásából, ha megépülnek előbb…

Nézzünk valami sporteseményt, ami világszínvonalú és mi nyertük a rendezés jogát. Igen jó hír, hogy mi rendezzük jövőre a vizes világbajnokságot. Amúgy 2021-ben tettük volna, de Mexikó miután kiszámolta mennyibe kerül egy ilyen, szépen dobta a 2017-es lehetőséget mi pedig ugrottunk érte mint kiscsajok esküvőn a csokorra. De ezt inkább úgy kell elképzelni, hogy senki más nem ugrott. De tényleg nem, maga Orbán nyilatkozott így: „képesek vagyunk-e arra, amire rajtunk kívül senki más nem mert vállalkozni”. Ugyanezen a linken ott van a 2015-ben állított költség: 23 milliárd forint.

Ugorjunk a mára. A költségek százmilliárd forintnál tartanak. Száz. Négyszer annyi. A Dagály helyén épülő uszoda eredeti költsége 8 milliárd forint volt. A mostani végső szám legalább 38 milliárd. Mindezt a Market építi, hadd ne mondjam kinek a barátja a tulaj. Ergo, egy egyszerűbb, könnyebben tervezhető eseményen sikerült négyszeres szorzót elérni.

De mielőtt azt mondanánk, hogy a rossz becslés magyar átok, a londoni olimpia eredeti költségvetése 2.4 milliárd font volt, ebből lett 8.77 milliárd font. Pedig ott nem is engedték Mészárost közel a sztorihoz. Átlagban 156%-al lépik túl a költségeket a pályázathoz képest a szervezők.

Ugyancsak a fenti Financial Times cikkből jön,hogy egy átlagos nyári olimpia olyan 5.2 millárd dollárba kerül, de a jó infrastruktúrával ellátott városokban. Mi nem az vagyunk. Vagyis ha a vizes olimpia négyszeres szorzója itt is jön, illetve a 156% a pályázat valódi összegéhez képest, akkor barátságosan ugorjuk meg a 2000 millárd forintot, de nem kicsit.

Akkor még nem is beszéltem arról, hogy a népességünk olyan 300 ezerrel lesz kevesebb 2024-re és mint tudjuk idegent nem fogadunk be. Hogy ki dolgozna ennyi építkezésen, ki dolgozna a kötelezően háromszorosára duzzasztott szállodaiparban, hol lenne annyi jól képzett biztonsági, rendező ember, aki nyelveket beszél, nem tudom.

Ha van pár ezer millárd feleslegünk a következő 7 évre, mi lenne ha az oktatásba raknánk egy olyan országban, aminek nincs ásványkincse, csak az emberek agya? Az egészségügybe raknánk, mivel a társadalmunk vészesen öregszik. A szociális rendszerbe raknánk, mert vészesen növekszik a szegényedés és nem Pestnek kell még 3 metróvonal most. Vagy bazmeg, visszavennénk jó áron Romániától Erdélyt telkenként, de ne ezt!

Merjünk nagyok lenni - egyetértek, de én akkor is pont olyan büszke leszek a magyar sportolókra, ha Párizsban versenyeznek. Mi itthon egy ilyenbe beledöglünk.

Hostivar

Ez a poszt már egy ideje íródik, de gondoltam ma végre csak befejezem… Flashback tavalyra.

Az egyik hétvégén, pont a házassági évfordulónak napján kitaláltuk, hogy elzarándokolunk Hostivárba, a víztározóhoz. Tudom mire gondoltok, micsoda javíthatatlan romantikus ez az Imi, hát ki nem akarna ilyen ajándékot egy ilyen szép napra? De ez van, gentlemannak születni kell.

Azért egy kicsit jobban kifejtve már jobb a sztori, mert azt hallottuk, hogy ez inkább egy tó, a partján strandolási lehetőséggel, körülötte pedig erdős résszel, patakkal, szóval azért inkább tűnt jó célpontnak, mint egy szeméttelep.

Aki olvasta mára blogot, tudja, hogy a 22-es vili mindenhova elviszi az embert, most sem volt másképpen, csak a másik irányba indultunk el. Kati anno februárban Hostivarba járt a cseh nyelvtanfolyamára, igy ő ismerte az utat, én viszont soha nem mentem még a “Tesco, ahol lehet kapni mindent”-en túl, úgyhogy nekem igazi kalandtúra következett. Igazából persze nem, mivel nem ez a város legszebb része, nem látni itt túl sok kínai turistát, aki “francnak kell a Károly-híd, megyek nézek külvárosi kerületet” felkiáltással indul el errefele.

Az igen beszédes nevű Selská megállónál le is szálltunk, nem mentünk be a festői Hostivar vasútállomásig. Itt már a kis erdőség szélén voltunk, szóval ahogy tanultuk anno kiscserkész korunkban, hogy a telefon melyik oldala mohás, elindultunk befele a dzsuvásba. Aki nem tudja mi az a dzsuvás, nézze meg a szlengszótárban.

Nagyon gyorsan megtaláltuk a patakot, ami a mi lakásunk közelében is folyik és bár nem egy Duna, de azért hangulatos, gyors folyású patakocska. Ez a víztározóból indul, de őszintén nem tudom, hogy hova vezet. Annyit hallottunk, hogy minden ősszel van egy kenus túra, amikor végigmennek rajta. A képeket elnézve remélem megértitek, hogy miért volt nehéz ezt elhinni. A mélysége max 30 centi az egésznek, kavicsos, néha lemegy a föld alá, néha nagyon alacsony hidak alatt kellene átbújni, hacsak nem vagy hupikék törpike vagy nem egy levéldarabon evezel, nem tudtam, hogy lehet teljesíteni. Viszont azóta láttam magát az eseményt, majd megírom, rövid összefoglaló: lehetséges.

Sétáltunk folyásiránnyal szemben a patak mellett, láttunk pacikat, éttermeket, egy halom kerékpárost, valamint egy halom kisgyereket, akiket éppen dekantáltak a szüleik a jó időben. A környék igencsak különbözött attól, amit láttam a villamosból, onnan Józsefvárost lehetett csodálni, ez meg ilyen Nagykovácsi hangulatot árasztott. Aki nem ismeri Nagykovácsit, úgy kell elképzelni, mint egy gazdag falut Pest közelében a zöldben, mert az is.

Egy idő után persze meguntuk, hogy szépen kiépített út van és ÉN (nem ennyire öntelt vagyok, de ez igen ritka esemény amit írok) javasoltam, hogy térjünk le és menjünk be a bozótosba. Nah, nem azért amire gondoltok, értem én, hogy évforduló, meg minden, de én még inkább beszari vagyok, meg mint mondtam, tele gyerekkel az erdő.

Azért is tűnt jó ötletnek, mert egy enyhén kitaposott ösvény vezetett befele, ami láthatóan nagyon közel vitt a patakhoz. Nah, ez az ösvény igen gyorsan eltűnt és átadta a helyét egy akkora csalános résznek, amit még Orosháza határában is ritkán láttam. De itt már nem adjuk fel, egy a cél, egy a zászló, sok a kiütés, úriemberként előre engedtem Katit és haladtunk. A csalánost leszámítva viszont nagyon hangulatos volt a hely, magas fák, csörgedező patak, az egészben volt egy ilyen diszkont Gyűrűk Ura érzés. Egy idő után viszont láttuk, hogy ha el akarjuk érni a víztározót, át kell kelnünk a patakon, nincs mese. Gyűrűk Ura sem. Lehet, hogy az úton maradva találtunk volna egy hidat ugye, de mi akkor már jó ideje rambóztunk a dzsungelben, szóval úgy gondoltuk átsétálunk a vízen.

Persze nem valami Jézus vagy Copperfield dolgot kell elképzelni, találtunk egy részt, ahol kis köveken át lehetett lépdelni úgy, hogy csak “kicsit” lesz vizes az ember. Persze ez az én nagyvárosi patkány világképemnek már a Himalája megmászása volt, kétszer, palack nélkül, fél lábbal, vegetariánus étrenden. Az én kalandomról nem készült felvétel, úgyhogy Kati crossingjából csináltam egy coub-ot, mert olyan mindig is akartam:

De átjutottunk, haladtunk tovább. Nem részletezem a további utat, voltak orkok, entek, adóellenőrök, de hősiesen feljutottunk a tározó szélére és elénk tárult a végtelen vízfelület. Az egész olyan két és fél kilométer hosszú és fél kilométer széles, de nekem a Balaton a Riviéra. Úgy éreztük magunkat, mint amikor Kolombusz végre megpillantja az óceánt. Elkezdtük körbesétálni és megtaláltuk A Strandot. Bizony, így írva.

A strand persze októberben már nem a csúcsszezonját élte, de cserébe ingyen lehetett bemenni. Homokos kamutengerpart, pár napozóágy elhagyva és egész sok ember. Nem azt mondom, hogy sarkvidéki hideg volt, de Pesten már sapkában és sálban napoztak volna a népek a parton. Itt viszont egy csapat hölgy két pályán is strandröplabdázott, hogy is fogalmazzak, nos, nem sapkában és sálban. A vízen pedig wakeboard ment, neoprén cuccban 3 srác felváltva vagy nagyon menőn két lábon csinálta, vagy nagyon cikin hason csúszva.  Nem kritizálok persze, nekem akkor sem ment volna, ha az életem múlik rajta. Vagy pontosan az múlt volna rajta.

Körbesétáltuk a létesítményt, de tényleg annyira negyedgőzön ment az egész, hogy nem volt női vécé, hanem a férfi lett koedukálva. Mármint erre úgy jöttél rá, hogy a női bezárva, a férfi meg kinyitva, ennyi. A híres nudista rész üres volt a parton ugyancsak, de majd nyáron. A büfé azért üzemelt, ettünk is egy jó sör-kolbász menüt, nem elvitelre.

A terv az, hogy megnézzük nyáron is és akkor majd megírom újra. A nudista részt is talán.

Képek: https://goo.gl/photos/9gpz8RpAi2N4fL4V8





Évzárónyitó

Ezt a posztot eredetileg a két ünnep közöttire szántam, de mivel akkor éppen sürgős hízni valóm volt, elhalasztódott. Most amúgy ezzel összefüggésben sürgős fogynivalóm van, de ez nem fontos, más is volt már három számjegyű kilóban, túlélte. Ugye, ugye???

A tavalyi év folyamán 39 poszt volt a blogon, amit most írok a negyvenedik, ötvennél majd osztok ajándékot. Vagy még jobb, kikérdezek eddigi posztokat egy nyereményjáték keretében, a győztes meg kap valami Prágához kapcsolódó ajándékot. Meglátjuk.

A legtöbb olvasója a méltán híres Tömegközlekedés Prágában bejegyzésnek lett, mert pechemre, izé szerencsémre kikerült az index2-re. Erre úgy jöttem rá, hogy az állatkertben sétálva láttam, hogy jönnek a kedvesebbnél kedvesebb kommentek. Mindig is tudtam, hogy a “barátaim” kedvelnek engem, de a “Nem is baj hogy elmentél, maradj is ott. Faszkalap.” hozzászólás túl volt a barátságon. De ez azért hozott 1366 olvasót.

A legkevesebb olvasót nem tudom, azt nem írja ki a blog.hu. Van 6 követőm is, amit megint nem tudok mit jelent, de majd óvatosabb leszek az utcán, gyakrabban nézek hátra.

A forgalom igen nagy része a Facebookról jön, de ezen nehéz elcsodálkozni, amikor minden poszt megírása után két tizedmásodperccel már spammolom is szét az ismerősök falára a linket a sajátomon keresztül. Mindig is éreztem, hogy ez az online direktmarketing megy nekem, bár azon sem csodálkoznék, ha pár ember már letiltott volna. Bár akkor azok ezt már nem olvassák, szóval nem érdekel. Viszont valaki nemrég érkezett a japán googleről is, szeretném ezúton is köszönteni a távol keleti olvasókat: "Pokemon, Nintendo, Big in Japan!"

A legtöbben Chrome böngészőt használtok és Windowst, bár a Mac OS csak 1%-al van lemaradva, örülök, hogy ilyen pénzes, menőalmás emberek is követnek! Nemsokára kikerülnek a hirdetések az oldalra, kell apunak szülinapra új rágógumi. Mert max annyi bevétel lesz.

Mit is lehet várni az új évben?

Nos, január végével már egy éve leszünk itt kint, ezt onnan is tudni lehet, hogy most is ugyanúgy havazik, mint amikor idejöttünk, de már azért jobb, hogy ezt nem költözve kell átélni. A lakás meleg, kivéve, ha kicsit lejjebb tekerjük a konvektort, mert akkor hideg. Ez ilyen modern (50 éves) bináris rendszer, amin bár vannak számok egytől hétig, de azok inkább tartományokat jelölnek, 1-2 a megfagysz, 3-7 a megsülsz. Ha pedig azt hiszed, hogy valahol a kettő és három között majd jó lesz, tévedsz, ott véletlenszerűen sorsol. De ezzel együtt lehet élni, legalább van opció választani.,

A jövőben is lesznek bejegyzések, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor vázlat formátumban elég sok megvan már, de ugye a stilisztikai finomítások, meg az idő, no meg a lustaságom hátráltat. Főleg ez utóbbi. De lesz még kontent, szárnyalni fog a prágai google találatok között a blog, meg amit akartok.

Persze nem mindig Prágáról fog szólni a dolog, de próbálom fókuszálni a dolgot. Ha szerencsém van, lesz írás Rómáról, Firenzéről és Zágrábról is idén, éljenek a diszkont légitársaságok!

Boldog új évet, vagy ahogy itt mondják: Šťastný nový rok!

Házikönyvtár

A könyvtárakhoz a viszonyom felemás. Ugye van az arcszerkezetem, ami erősen predesztinálja, hogy én főleg a könyvek, maximum számítógépek között töltöttem a gyerekkorom, semmiképpen nem konditeremben, vagy vadvizi evezéssel. Elmondom a titkot: ez tényleg így is van. Viszont a másik oldalról meg erősen nem mondható rám, hogy sok ideig tudnék egy helyben ülni, legalábbis csendes, nem interaktív helyen. Következő titok, csak hogy még idén mindenki okosabb legyen: a könyvtár főleg csöndes, ülős hely, mint régen egy Kispál koncert.

Az egyik “kedvenc” könyvtáras élményem, hogy az orosházi művházban megyünk a haverommal (nem árulom el a neved, Kopi) a gyermekkönyvtárba (ilyen is van, a gyerek is ember, tud olvasni az is!), amikor két kedves fiatalember, hát, hogy is fogalmazzak, meglep és megver minket. El lehet ezt képzelni valami gigászi-hongkongi-falonrohangálós csatának, de igazából hátulról fejbevágtak minket, kicsit megrugdostak és elrohantak. Azt azért elmondanám, hogy akkor olyan 12-13 éves lehettem és nem olyan mint a mai 12-13 évesek, hanem kis gyengus hülyegyerek. Ergo, olyan mint ma. De az ellenfeleink nagy, kigyúrt 30 éves kickbox bajnokok voltak. Vagy csak 2 évvel idősebbek, de mindegy az, ha életemben azelőtt és kb. azóta is egyszer ütöttek meg, egy sakkparti közben, sakkedzésen. Nem vicc, ennyire jót léptem, az ellenfelem nem volt képes feldolgozni, nem az órát ütötte le, hanem engem.

Viszont azért tetszett a könyvtárak általános hangulata, a végtelen polcok a könyvekkel, a csend, a tudás templomának szentelt illata. Jó, lekapcsolom a Coelho audiokönyvet hátul, jogos. De akármennyire is hiszek az internetben, a wikipediaban, a tudás szabad megosztásában digitálisan, egy könyvtárnak hangulata van, amit semmilyen felbontás nem ad vissza. Talán majd a VR sisakok egyszer, de félek, előbb lesz százszor pornó fejlesztve, mint egy könyvtárszimulátor… Bár, van átjárás:

Anno az orosházi házban is rengeteg könyv vett körbe, egy részét édesanyámtól örököltem, egy másik részét nagyszüleim vették nekem, a maradékot én szereztem be. Lehet találgatni, hogy a kaszabolós fantasy melyik részbe tartozott. De könyvek voltak mindenfele, illetve megmaradt néhány anyukám naplóiból, ahogy rendszeresen vezette, hogy milyen könyveket olvasott el egy évben. Tudom furán hangzik, de ő inkább leírta, mert akkor még nem volt Facebook, hogy lájkolja a Dan Brownt. Apámmal sokáig nem láttuk egymást, de élete végén bár nem sok mindene volt, de vagy száz könyv vette körbe és sokat olvasott.

Szóval ilyen háttérrel fordulok neki annak a leírásának, ami most a szentesi ház szobájában van. Könyvek. Sok polcon. Lehet másnak több könyve, de mi igen sokat eladományoztunk, illetve elpasszoltunk a rukkolan (nézzetek rá, nagyon okos dolog). Kati és az én könyveim sorakoznak, az övé rendezve, nálam pedig Stephen King Ragyogása megfér a Matematikai Statisztika mellett. Aki érti a Mester művének mélyebb jelentésrétegeit, tudja, miért jó ez.

Itt vannak a kopottas, néha nejlonba kötött Világirodalom Összes kötetei, amitől okosabbnak nézek ki, ha mellettük ütöm a laptopot, de sajnos nagyon keveset olvastam közülük. A polcok legtetején pár régi szerepjátékos könyv van, amit még nem volt szívem sem eladni, sem kidobni. Amióta van online szerepjáték, azóta kevesen ülnek neki a dobókockáknak… Kati polcain latin nyelvkönyv, jegyzetek, mindenféle okos történész könyv van. Van egy kis különbség az én Tom Clancy gyűjteményem és az ő könyvei között, de a programozó amúgy sem értelmiségi, ezt már 10 éve megírtam egy blogon, ami azóta rég megszűnt.

Amikor összehoztuk a könyveinket ide a szobába, Kati egy nagyon kedves régi barátnőjének írta levélben, hogy már úgy érzi, hogy egész könyvtárat alakítottunk itt. A barátnét Melindának hívják (teljes nevét a biztonsága érdekében nem osztjuk meg, úgyis kommentelni fog a poszt alá, amikor Facebookon megosztom ezt az írást) és azóta is lelkes támogatónk a könyvtár kialakításában - valamint az ugyancsak lelkes olvasója blognak is, ami mindig meglep, hogy valaki olvassa ezt. Kati el is nevezte a könyvtárunk PatKo könyvtárnak, a logó egy bagoly, ahogy egy patkón ül. Hosszú sztori, mindenki maradjon velem: Amikor itthon házasodik az ember, Miss Önkormányzat, azaz anyakönyv vezető, idegenül motherbookdriver, megkérdezi, hogy mi legyen a családi neve a leendő, amúgy még meg sem fogant, max elgyakorolt gyereknek. Bizony, ezt előre tudni kell, nem pedig ott vitatkozni életed aktuális-leendő értelmével, hogy az ő neve amúgy nem lesz jó. Mi a megfelelő kompromisszumot hoztuk, családi neveink összeolvasztásával, Katit előrevéve megalkottunk egy kötőjeles nevet, lehet tippelni. Kedves sógorom erre azonnal rávágta, hogy a gyereket mindenki patkónak fogja nevezni a suliban. Ami amúgy egész jó, én furább neveket kaptam anno.

Szóval a könyvtár PatKo (Pat & Co. ;) könyvtár, a logót Kati megrendelte a netről kihímezhető formában, halad vele, szerintem tavaszra meglesz. Melindától kaptunk egy egyedi szárazbélyegzőt (guglizd meg, ha nem tudod mi az), benne a PatKo szöveggel, hogy szépen megjelöljük a könyveinket, ugyancsak van tőle egy Personal Library Settünk, amiben van bélyegző, kölcsönzési kiskártyák, meg minden más. Lehet találgatni ezek után, hogy ki lesz az első tiszteletbeli tagunk :) Közben én kerestem könyvtár nyilvántartó szoftvert, mert már minden van a neten és az Android Store-ban. Már csak hónapok kérdése és szépen beregisztráljuk az összes könyvet. Ezt a tervet Kati duplán támogatja, mert akkor lesz lehetőség a könyveket leporolni is. Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy létra nincs a könyvtárban a magas polcok eléréséhez (Melinda, nehogy küldj az ég szerelmére!!!), de van egy Imi, aki beépített létrával rendelkezik.

Ezt az írást is a polcok mellett ülve egy régi karosszékben követtem el. Jobbra nézek és egymás mellett sorakozik szemmagasságomban a Téli Berek és a 22-es csapdája. Eklektikus, de a mienk. Balra amúgy egy sütis asztal van, szóval tökéletes hely.

JustCzechthingz

Majdnem egy éve vagyunk itt, gondoltam megosztok pár dolgot, amivel naponta találkozom, vagy ritkábban, vagy csak úgy. Enyém a blog, ha nem tetszik, el lehet menni (könyörgöm ne, a látogatottságból fizetjük a rezsit).

A tömegközlekedésről írtam, hogy jobb mint otthon. Viszont maguk az emberek hülyébben használják. Lehet van valami univerzális állandó, ha a helyi BKV túl jó, akkor az utasoknak kell összeszedni magukat, hogy lerontsák az egészet valami rosszabb szintre. Elmesélem a felszállás folyamatát, pl. a villamosra:

1, A villamos megáll, a felszállni készülő emberek odagyűlnek a az ajtók köré.

2, Az ajtók kinyílnak, ekkor a peronon álló emberek felnyomakodnak a kocsiba, tiszteletteljesen nem törődve azokkal, akik leszállnának. Azok küzdjenek magukért.

3, A felszállás után valami ősi babonának engedelmeskedve, miszerint csak szar sört kap hátralévő életében az, aki két méternél messzebb megy az ajtótól, mindenki 3 négyzetméterre tömörül.

4. A maradék lent lévő utas tovább tolakodik, de már nem fér fel.

5, Ajtó zárul, odacsuk kabátszélt, táskát, ölbekutyát, villamos elindul.

6, Villamos megérkezik a következő megállóba, ugrás az első pontra.

És ez mindig így megy. Lenyűgöző látvány kívülről nézni, de amikor te vagy benne, akkor nagyon nem vicces.

A másik érdekes dolog a sörfogyasztás. Itt tényleg isznak az emberek - reggel, délben, este. Reggel nem egyszer látok irodai ruhás embereket, ahogy a lacikonyhán valami jó zsírosat esznek és mellé legurítanak egy sört. Délben ha kimegyek a kollégákkal, ugyanez. Este már nem csodálkozom, legfeljebb azon, hogy ha egész nap isznak, hogy van még kedvük és erejük még mindig hozzá… De beülsz egy moziba és söröznek, Burger Kingben van Pilsner Urquell a menühöz, van beer to go a kocsmákban, mintha csak egy hosszúkávét kérnél a Starbucksban, nem is sorolom tovább. Az elméletem az, hogy az egész cseh gazdaság a sörre épül, ha elfogyna, itt hamarabb halnának ki az emberek, mint ha a vizet zárnák el. Jah és persze egy halom sörben pácolt, sült, ázott kajájuk van.

A helyi gazdaság másik alapja a virágkereskedelem. Nem tudom ez honnan jött nekik, de ha kimész egy piacra, lesz virágárus. Eddig ez rendben is van, kell is. De mindenki vesz egy csokrot tőle és tüntetőleg a csak piacolásra tartott kosárkájába teszi az összes többi zöldség-gyümölcs bizbasz mellé, úgy megy tovább. Van olyan, aki mást sem vesz, csak pár csokor virágot.

Majdnem minden sarkon van egy virágbolt, nem egy közülük éjjel-nappali, ami azért külön kemény. Elképzelem a szitut, hogy hajnal 3-kor jössz rá, hogy kell egy csokor őszirózsa, de lehet én nem vagyok elég romantikus alkat, hogy elképzeljem, hogy a romantikus férfiember 4-kor jön rá, hogy élete szerelmének el akarja mondani a teljes sztorit és megáll az Uberrel a virágosnál útközben.

Persze az is lehet, hogy az egész a sörfogyasztással van összefüggésben, vagyis a sörkapatos férfiak másznak hazafelé éjjel és rájönnek, hogy igen nagy hátrányban vannak most úgy a nemek harcában, szóval felfegyverkeznek egy csokor rózsával, mégis csak jobb annak az illatával kezelni a színes ásítást az előszobában…  

Vagy pedig ez a válasz a másik örök rejtélyre, miszerint itt ugye legális a fű, vagyis tarthatsz magadnál 5 adagot, vagy mennyit, de árulni továbbra is tilos. Nem állítom, hogy nincs tippem néha az utcán sétálva, hogy melyik úriembertől lehet beszerezni, aki csak álldogál a sarkon, de egy virágboltban lehet frissebb a cucc, talán ilyen “szedd magad” mozgalom is van. Vagy a csokorba, amikor kérdik, hogy “zöldet tehetek bele?”, akkor lehet extra zölden kérni. Majd kipróbálom.

Ennyi most, nemsokára évvégi különszám lesz, ha lesz időm.

 

Szinház a sötétben

Sok egyedi dolog van Prágában, sör, vár, sör, működő tömegközlekedés, sör, bábszínházak, ahol a Don Goviannit játszák minden este, sör és természetesen a Black Light Theathre-ök. Magyarra lefordítva a Fekete Fény Színháza kifejezés jönne, de ennek semmi értelme sincs, vagy max. annyi, hogy úgy hangzik, mint egy rossz rockzenekar neve.

Mindenesetre ez egy elég speciális helyi művészeti képződmény, néha úgy érzem, minden sarkon van belőle egy, az óváros turista fertőzött részein biztos. Ehhez képest érdekes felfedezés volt, hogy a legjobb guglizással is csak 6-7 helyszínt találtam, lehet a többiek annyira hagyomány tisztelők, hogy még az internetet sem ismerik. Oda nem is megyünk, így jártak.

Annyit tudtam az egészről, hogy ez inkább egy performance jellegű élmény, ami arra az igen érdekes és különleges optikai dologra épít, hogy sötétben a fekete dolgok főleg nem látszanak. Eddig remélem mindenki tudott követni. De a lényeg az, hogy a színpad elejében színészek vannak, viszont körülöttük a tárgyakat, sőt, néha őket is, a színpad hátsó sötét részében tevékenykedő ninják, azaz teljesen fekete ruhás emberek mozgatják. Jól megcsinálva a dolog úgy néz ki, mintha maguktól mozognának a dolgok, rosszul meg úgy, mint amikor egy halom béna sötét jedi pantominozgat, csak nem akarattal, hanem a kezével…

A megfelelő helyszín kiválasztásához a Tripadvisor segítségét vettem igénybe, de el kell mondanom, hogy nem egyszerű dolog. Száz és száz ember hagyja a véleményét az oldalon, de az emberek főleg hülyék. Erre már régen rájöttem, mielőtt valaki azt hinné, hogy én okosabb vagyok, nos nem. Max. lustább, mert ahhoz képest, hogy hány helyen jártam, életemben talán 2 visszajelzést írtam. Szóval olvasgattam a lehúzó véleményeket, ahol a kedves amerikai turista azért adott egy csillagot csak, mert kényelmetlen a szék. Vagy a másik, aki odament szombat este 10 perccel hamarabb, de már nem volt jegy, ezért osztotta ki a helyet. Ember legyen a talpán, aki ezeket kezeli PR szempontból, de tényleg.

A legjobb választásnak a Black Light Theatre Srnec nézett ki, ami bár túl közel van a Vencel térhez, a turisták legfőbb ördögi vereméhez, mégis jó értékeléseket kapott. Weboldaluk egyszerűsége megkapó, le is foglaltam a jegyeket, és mivel láttam, hogy a paypalos fizetésért még 4% extra zsét felszámolnak, gondoltam, majd hamarabb átveszem személyesen, spórolva kemény koronákat. Illetve akkor talán meg is tudom nézni magamnak az intézményt.

El is sétáltam az esemény előtt 2 nappal arra munka után, egy hangulatos árkádos részen helyezkedett el egy pici ajtó, felette a hely nevével. Bent 2 hölgy együtt kiangolozta velem, hogy mit is akarok, mondjuk volt nálam egy levél a foglalásról, az is sokat segített. Illetve kedvesen közölték, hogy ha kártyával fizetek, akkor 4% kezelési költséget számolnak fel. Digitális gazdaság, az. Mindegy, fizettem, kaptam egy kézzel kitöltött papírkát, hogy szombat este jöhetünk. Mindez az előtér-recepció-jegyiroda-büfé helységben volt, tíz négyzetméteren. Azért reménykedtem.

Eljött az igazság hajnala, illetve estéje, mert 8-kor volt az előadás. Azt tudtam, hogy mivel nem helyjegyünk van, érdemes kicsit hamarabb odamenni, a legjobb tanács az volt online, hogy érdemes nem legelőre ülni, mert akkor még véletlen észreveszed a nindzsákat (igen, most meg így írom, akkor mi van?), de nagyon hátra sem, mert akkor meg semmit nem látsz. Szóval 20 perccel hamarabb ott voltunk és realizáltuk, hogy manapság már mindenki olvas internetet, mert tényleg szinte tele volt a hely. Elég nagy szerencsével találtunk két helyet középen egymás mellett azért. Nekünk szerencse volt, a mögöttem ülő hölgynek ahogy meglátott nem volt őszinte a mosolya. Én ezt nem értem, színházban és moziban mindig ilyen bunkók előtt ülök, valamiért érzem, hogy utálnak, pedig nem is ismernek. Előttem viszont egy nagyon nagy fejű úr ült, őt egyből meggyűlöltem.

A székek valóban kényelmetlenek voltak, az egész hely pedig akkora mint a lakásunk maximum, kis színpaddal elől. Természetesen a kezdéssel egyidőben még befutott egy olasz család, akik nemzetükre jellemző csendességgel foglalták el a maradék szétszórt helyeket, mindenkit felállítva, aki az útjukba került. Őket is azonnal megkedveltem.

Viszont innentől fogva minden szép és jó lett. Az előadás hihetetlen élvezetes volt, nagyon kreatívan használták ki a lehetőségeket, igazából nem akarok spoilerezni, de minden amit láttunk egy idő után valami vicces módon kezdett el mozogni, sokat hozzáadva a sztorihoz. Az egész előadás 90 perc volt, egy szünettel, amikor vettünk egy túlárazott sört, amit később a második felvonás alatt ittunk meg, mert itt azt is lehet. Sok kis önálló jelenetet láttunk, általában egy, maximum három szereplő játszott, a többiek meg nindzsáztak. De olyan jó, hogy tényleg nem lehetett látni őket, talán csak egyszer láttam egy kezet villanni, de ennyi.

A sztorik persze nem bonyolultak, viszont szöveg persze nincs bennük, igen multikulti a dolog, bárhol elő lehet adni. Főleg azért is, mert elég egyszerű dolgokról szólnak: szép lány, kanos fiú (ok, az elején volt fél perc amikor azt hittem valami olcsó pornószinhazba jöttünk), zene, esések, kelések, lúzerség, szerelem. Ha nem lennének benne az “extra effektek”, három másodpercig nem érdekelne, viszont így ad az egésznek egy extra hangulatot a dolog. Teljesen korfüggetlen a dolog ugyancsak, a poénok elég gyorsan ülnek, kisgyerekek is tudják élvezni, hogy egy élő rajzfilmet látnak. Nem állítom, hogy nincs benne pár erotikusabb poén, de amelyik gyerek megérti, azt már nem kell óvni tőle.

A végén kijönnek a színészek, a feketébe öltözöttek is, akkor látod, hogy milyen durván sötét cuccot viselnek, még a szemük előtt is sötét háló van, hogy ne villanjon. Illetve az is kiderül, hogy bár a színpadon felváltva olyan 6 embert láttál, egyszerre azért csak hármat, mert a másik három volt abban a körben feketében, ami igen gyors átöltözési köröket sejtet. A profizmus része az is, hogy egy 10 perces jelenetben folyamatosan megy a hangsáv az “effektekkel”, de mégsem maradnak le a végére sem egy másodperccel sem, minden akkor történik amikor a hang is hozzá, félelmetes precizitás.

Összefoglalva ez egy nagyon jó élmény, teljesen megéri azt az 500 korona körüli pénzt, amit kérnek érte.

Riga III.

Szóval ott tartottunk, hogy a szavazásunk Dannel érvénytelen lett, de ő civilizált ember módjára nem vágta a képembe, hogy politikailag érvényes azért. Furák a csehek, na.

Másnap bementünk az irodába, ami teljes 5 perc gyaloglásra volt a hoteltől, szóval nem kértünk semmilyen tájékoztatást, férfiak vagyunk, megoldjuk. Láttuk hogy van egy nagy épület nem is olyan messze, illetve aki már járt ott, arrafelé mutogatott, Kolumbusz ennél kevesebb infóval indult el, mégis megtalálta Indiát. Tudom, de szerinte azt.

A nagy épület egy lakóház volt, nem iroda. De előtte volt egy kisebb három emeletes jószág, rajta a cég logójával több másik mellett, így tudtuk, hogy jó helyen járunk. Mondták, hogy ez egy speciális épület, lent pláza, fent iroda. Ez nekem még nem lett volna olyan extra, ilyenben dolgoztam Pesten is a Corvinnál, de valóban ez volt életem legfurább plázája, pedig voltam a hétemeletes bangkoki őrületben is, ahol egy emeleten csak plasztikai sebészetek voltak, megvárható nemváltoztató műtétekkel. De tényleg. Arra emlékszem, hogy a pasiból nővé alakítás olcsóbb volt, mint fordítva. Ezen mindenki gondolkozzon el.

Ebben a helyben az volt a fura, hogy igazából egy halom szolgáltató irodából állt, ingatlanos, esküvős, lakástervezős. Egy darab kávézó volt az egész helyen. De mi profik voltunk, szépen felmentünk a harmadikra ahogy mondták és nem találtunk irodát. Illetve valamit igen, de erősen nem a mienknek nézett ki. Nem baj, vissza a földszintre, tovább kicsivel, száz méterrel arrébb másik lift felfele, ott már ki van táblázva a cég, de a másodikon. Fura, de nem baj. Fel, csöngetünk. Igen kedves hölgy topog ki elénk magassarkúban, miniszoknyában és a legkedvesebb pornós orosz akcentussal kérdi, hogy mégis wtf vagyunk mi. Elmagyarázzuk a szitut, ő meg elmondja, hogy ez nem az az iroda amit keresünk, itt nem a kockák vannak (ezt mondjuk ránézve megmondtuk mi is), az biza az első liftnél van a harmadikon. Aha, mondjuk, ne vicceljen már, onnan jöttünk. Jó, hát nemrég költözött oda az IT, de összehívja a tudósklubbot, hátha azok többet tudnak. De a közös vélemény is az, hogy vissza. Jó, lifttel le, plázán át, lifttel fel. Semmi.

Enyhén idegesen vissza a hölgyhöz, annyira jó nő nincs a Földön, hogy ne legyünk mérgesek, hogy mi van már. Ő továbbra sem érti, de elkísér minket vissza. Lifttel le, plázán át, lifttel fel, most persze csigatempóban kopogva a hölgy mögött szigorúan, mert csak úriemberek vagyunk, vagy mi. A csaj az egyik oldalfolyosón talál egy ajtót, mögötte egy sötét részt, kb. 8 további ajtóval. Nézegeti őket, semmi felirat, majd az utolsónál kipróbálja a kártyáját, háh, nyitja, ez az iroda. Védelmében elmondja, hogy egy hete költöztek el tőlük a kockák, ezért nem tudta pontosan hova is.

Bent az első dolgom javasolni, hogy valami felirat talán jó lenne az ajtóra, mire mondják, hogy megrendelték már, de nincs meg. Irónia nélkül próbálom feltenni a kérdést, hogy amúgy nyomtatójuk és celluxuk van-e…

A munkáról magáról nem beszélhetek, de őszintén nem is annyira izgalmas mint pl. James Bondé, maximum annyi a hasonlóság, hogy én is iszok. Rázva, keverve, de töményen. De többet nem mondhatok arról, hogy mit csináltam, mert meg kellene öljelek titeket, az meg sok meló. Illetve senki nem maradna olvasni a blogot.

A nyelvük amúgy érdekesen dallamos, átmenet a svéd és az orosz között, bár a kinézetük is. Ilyen szőkés viking keveredik a szlávos arcélekkel, fiúknak, lányoknak is jól áll. A kinézet.

A meló után megint buszba vágtuk magunkat és bementünk a városközpontba egy hangulatos étterembe. Az idő is megjavult közben, a helynek nagy udvara volt és bár mi bent ültünk, minden ablak nyitva volt kifele. Ez egyik részről jó hír volt, mert így friss levegő jött be és nézhettük a fákat, a másik részről viszont az udvaron tartott koncert is behallatszott, ahol a hölgy inkább lelkes volt, mint tehetséges. Ittuk a helyi sör (nem annyira jó mint a cseh, gondolom meglepődtetek) és rendeltünk 2 ilyen starter tálat, hogy valamit csipegessünk mellé.

Nah, erre ezek a kedves emberek kihoztak két akkora tálat, amekkorát máshol egy esküvőn a 8 fős asztal közepére tesznek ki. Hármunkra. Volt ott minden, sajtok, csirkefalatok, sonkák, zöldségek, rengeteg. Mire végeztünk a két “előétellel”, teljesen jók voltunk, nem kértünk más. Belegondolva, hogy 10 eurót fizettünk tálanként, igen gazdaságosak megoldásra jutottunk. Ittunk még pár sört, illetve én párat, a többiek jópárat… Kb. annyit, hogy vissza a hotelba már érdemes volt taxival menni és volt olyan kolléga aki panaszkodott a kocsiban hátul, hogy szar a biztonsági öv, nem lehet bekapcsolni. Hát, lehetett, csak nem olyan kéz-szem koordinációval, mint neki.

Másnap már repültünk is elfele, jó tanács mindig az ilyen kis repülőtereken, hogy nem kell 2 órával hamarabb ott lenni, pláne ha nincs csomagod. Hát, mi ott voltunk, úgyhogy nyugodtan ki tudtam olvasni a kis heti magazinom, valamint vettem egy felesnyit a helyi pálinkából, amit itt Balsamnak hívnak. Egy kollegina tanácsa az volt, hogy a gyümölcsös verziót kell kipróbálni. Nos, nem. Én elég édesszájú ember vagyok, látszik is a meglévő fogaimon, de ez olyan volt, mintha cukorszirupba egy kis alkoholt kevertek volna, majd a végén beleforgattak volna egy málnát, amit azonnal ki is vettek. A feles adag felét tudtam meginni, pedig repülés előtt szeretem az ilyen nyugtatókat.

A végére rakok pár képet a városról, nem sok, de késő volt, hideg volt és akkor még nem az igen menő OnePlus telefonom volt, bocsi.

https://goo.gl/photos/eFKdPMz6fCfboWQc8