Kalandok a száztornyú városban

Prágában

Házikönyvtár

2016. december 29. - KatiImi

A könyvtárakhoz a viszonyom felemás. Ugye van az arcszerkezetem, ami erősen predesztinálja, hogy én főleg a könyvek, maximum számítógépek között töltöttem a gyerekkorom, semmiképpen nem konditeremben, vagy vadvizi evezéssel. Elmondom a titkot: ez tényleg így is van. Viszont a másik oldalról meg erősen nem mondható rám, hogy sok ideig tudnék egy helyben ülni, legalábbis csendes, nem interaktív helyen. Következő titok, csak hogy még idén mindenki okosabb legyen: a könyvtár főleg csöndes, ülős hely, mint régen egy Kispál koncert.

Az egyik “kedvenc” könyvtáras élményem, hogy az orosházi művházban megyünk a haverommal (nem árulom el a neved, Kopi) a gyermekkönyvtárba (ilyen is van, a gyerek is ember, tud olvasni az is!), amikor két kedves fiatalember, hát, hogy is fogalmazzak, meglep és megver minket. El lehet ezt képzelni valami gigászi-hongkongi-falonrohangálós csatának, de igazából hátulról fejbevágtak minket, kicsit megrugdostak és elrohantak. Azt azért elmondanám, hogy akkor olyan 12-13 éves lehettem és nem olyan mint a mai 12-13 évesek, hanem kis gyengus hülyegyerek. Ergo, olyan mint ma. De az ellenfeleink nagy, kigyúrt 30 éves kickbox bajnokok voltak. Vagy csak 2 évvel idősebbek, de mindegy az, ha életemben azelőtt és kb. azóta is egyszer ütöttek meg, egy sakkparti közben, sakkedzésen. Nem vicc, ennyire jót léptem, az ellenfelem nem volt képes feldolgozni, nem az órát ütötte le, hanem engem.

Viszont azért tetszett a könyvtárak általános hangulata, a végtelen polcok a könyvekkel, a csend, a tudás templomának szentelt illata. Jó, lekapcsolom a Coelho audiokönyvet hátul, jogos. De akármennyire is hiszek az internetben, a wikipediaban, a tudás szabad megosztásában digitálisan, egy könyvtárnak hangulata van, amit semmilyen felbontás nem ad vissza. Talán majd a VR sisakok egyszer, de félek, előbb lesz százszor pornó fejlesztve, mint egy könyvtárszimulátor… Bár, van átjárás:

Anno az orosházi házban is rengeteg könyv vett körbe, egy részét édesanyámtól örököltem, egy másik részét nagyszüleim vették nekem, a maradékot én szereztem be. Lehet találgatni, hogy a kaszabolós fantasy melyik részbe tartozott. De könyvek voltak mindenfele, illetve megmaradt néhány anyukám naplóiból, ahogy rendszeresen vezette, hogy milyen könyveket olvasott el egy évben. Tudom furán hangzik, de ő inkább leírta, mert akkor még nem volt Facebook, hogy lájkolja a Dan Brownt. Apámmal sokáig nem láttuk egymást, de élete végén bár nem sok mindene volt, de vagy száz könyv vette körbe és sokat olvasott.

Szóval ilyen háttérrel fordulok neki annak a leírásának, ami most a szentesi ház szobájában van. Könyvek. Sok polcon. Lehet másnak több könyve, de mi igen sokat eladományoztunk, illetve elpasszoltunk a rukkolan (nézzetek rá, nagyon okos dolog). Kati és az én könyveim sorakoznak, az övé rendezve, nálam pedig Stephen King Ragyogása megfér a Matematikai Statisztika mellett. Aki érti a Mester művének mélyebb jelentésrétegeit, tudja, miért jó ez.

Itt vannak a kopottas, néha nejlonba kötött Világirodalom Összes kötetei, amitől okosabbnak nézek ki, ha mellettük ütöm a laptopot, de sajnos nagyon keveset olvastam közülük. A polcok legtetején pár régi szerepjátékos könyv van, amit még nem volt szívem sem eladni, sem kidobni. Amióta van online szerepjáték, azóta kevesen ülnek neki a dobókockáknak… Kati polcain latin nyelvkönyv, jegyzetek, mindenféle okos történész könyv van. Van egy kis különbség az én Tom Clancy gyűjteményem és az ő könyvei között, de a programozó amúgy sem értelmiségi, ezt már 10 éve megírtam egy blogon, ami azóta rég megszűnt.

Amikor összehoztuk a könyveinket ide a szobába, Kati egy nagyon kedves régi barátnőjének írta levélben, hogy már úgy érzi, hogy egész könyvtárat alakítottunk itt. A barátnét Melindának hívják (teljes nevét a biztonsága érdekében nem osztjuk meg, úgyis kommentelni fog a poszt alá, amikor Facebookon megosztom ezt az írást) és azóta is lelkes támogatónk a könyvtár kialakításában - valamint az ugyancsak lelkes olvasója blognak is, ami mindig meglep, hogy valaki olvassa ezt. Kati el is nevezte a könyvtárunk PatKo könyvtárnak, a logó egy bagoly, ahogy egy patkón ül. Hosszú sztori, mindenki maradjon velem: Amikor itthon házasodik az ember, Miss Önkormányzat, azaz anyakönyv vezető, idegenül motherbookdriver, megkérdezi, hogy mi legyen a családi neve a leendő, amúgy még meg sem fogant, max elgyakorolt gyereknek. Bizony, ezt előre tudni kell, nem pedig ott vitatkozni életed aktuális-leendő értelmével, hogy az ő neve amúgy nem lesz jó. Mi a megfelelő kompromisszumot hoztuk, családi neveink összeolvasztásával, Katit előrevéve megalkottunk egy kötőjeles nevet, lehet tippelni. Kedves sógorom erre azonnal rávágta, hogy a gyereket mindenki patkónak fogja nevezni a suliban. Ami amúgy egész jó, én furább neveket kaptam anno.

Szóval a könyvtár PatKo (Pat & Co. ;) könyvtár, a logót Kati megrendelte a netről kihímezhető formában, halad vele, szerintem tavaszra meglesz. Melindától kaptunk egy egyedi szárazbélyegzőt (guglizd meg, ha nem tudod mi az), benne a PatKo szöveggel, hogy szépen megjelöljük a könyveinket, ugyancsak van tőle egy Personal Library Settünk, amiben van bélyegző, kölcsönzési kiskártyák, meg minden más. Lehet találgatni ezek után, hogy ki lesz az első tiszteletbeli tagunk :) Közben én kerestem könyvtár nyilvántartó szoftvert, mert már minden van a neten és az Android Store-ban. Már csak hónapok kérdése és szépen beregisztráljuk az összes könyvet. Ezt a tervet Kati duplán támogatja, mert akkor lesz lehetőség a könyveket leporolni is. Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy létra nincs a könyvtárban a magas polcok eléréséhez (Melinda, nehogy küldj az ég szerelmére!!!), de van egy Imi, aki beépített létrával rendelkezik.

Ezt az írást is a polcok mellett ülve egy régi karosszékben követtem el. Jobbra nézek és egymás mellett sorakozik szemmagasságomban a Téli Berek és a 22-es csapdája. Eklektikus, de a mienk. Balra amúgy egy sütis asztal van, szóval tökéletes hely.

A bejegyzés trackback címe:

https://praha.blog.hu/api/trackback/id/tr4912079703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása