Sok egyedi dolog van Prágában, sör, vár, sör, működő tömegközlekedés, sör, bábszínházak, ahol a Don Goviannit játszák minden este, sör és természetesen a Black Light Theathre-ök. Magyarra lefordítva a Fekete Fény Színháza kifejezés jönne, de ennek semmi értelme sincs, vagy max. annyi, hogy úgy hangzik, mint egy rossz rockzenekar neve.

Mindenesetre ez egy elég speciális helyi művészeti képződmény, néha úgy érzem, minden sarkon van belőle egy, az óváros turista fertőzött részein biztos. Ehhez képest érdekes felfedezés volt, hogy a legjobb guglizással is csak 6-7 helyszínt találtam, lehet a többiek annyira hagyomány tisztelők, hogy még az internetet sem ismerik. Oda nem is megyünk, így jártak.

Annyit tudtam az egészről, hogy ez inkább egy performance jellegű élmény, ami arra az igen érdekes és különleges optikai dologra épít, hogy sötétben a fekete dolgok főleg nem látszanak. Eddig remélem mindenki tudott követni. De a lényeg az, hogy a színpad elejében színészek vannak, viszont körülöttük a tárgyakat, sőt, néha őket is, a színpad hátsó sötét részében tevékenykedő ninják, azaz teljesen fekete ruhás emberek mozgatják. Jól megcsinálva a dolog úgy néz ki, mintha maguktól mozognának a dolgok, rosszul meg úgy, mint amikor egy halom béna sötét jedi pantominozgat, csak nem akarattal, hanem a kezével…

A megfelelő helyszín kiválasztásához a Tripadvisor segítségét vettem igénybe, de el kell mondanom, hogy nem egyszerű dolog. Száz és száz ember hagyja a véleményét az oldalon, de az emberek főleg hülyék. Erre már régen rájöttem, mielőtt valaki azt hinné, hogy én okosabb vagyok, nos nem. Max. lustább, mert ahhoz képest, hogy hány helyen jártam, életemben talán 2 visszajelzést írtam. Szóval olvasgattam a lehúzó véleményeket, ahol a kedves amerikai turista azért adott egy csillagot csak, mert kényelmetlen a szék. Vagy a másik, aki odament szombat este 10 perccel hamarabb, de már nem volt jegy, ezért osztotta ki a helyet. Ember legyen a talpán, aki ezeket kezeli PR szempontból, de tényleg.

A legjobb választásnak a Black Light Theatre Srnec nézett ki, ami bár túl közel van a Vencel térhez, a turisták legfőbb ördögi vereméhez, mégis jó értékeléseket kapott. Weboldaluk egyszerűsége megkapó, le is foglaltam a jegyeket, és mivel láttam, hogy a paypalos fizetésért még 4% extra zsét felszámolnak, gondoltam, majd hamarabb átveszem személyesen, spórolva kemény koronákat. Illetve akkor talán meg is tudom nézni magamnak az intézményt.

El is sétáltam az esemény előtt 2 nappal arra munka után, egy hangulatos árkádos részen helyezkedett el egy pici ajtó, felette a hely nevével. Bent 2 hölgy együtt kiangolozta velem, hogy mit is akarok, mondjuk volt nálam egy levél a foglalásról, az is sokat segített. Illetve kedvesen közölték, hogy ha kártyával fizetek, akkor 4% kezelési költséget számolnak fel. Digitális gazdaság, az. Mindegy, fizettem, kaptam egy kézzel kitöltött papírkát, hogy szombat este jöhetünk. Mindez az előtér-recepció-jegyiroda-büfé helységben volt, tíz négyzetméteren. Azért reménykedtem.

Eljött az igazság hajnala, illetve estéje, mert 8-kor volt az előadás. Azt tudtam, hogy mivel nem helyjegyünk van, érdemes kicsit hamarabb odamenni, a legjobb tanács az volt online, hogy érdemes nem legelőre ülni, mert akkor még véletlen észreveszed a nindzsákat (igen, most meg így írom, akkor mi van?), de nagyon hátra sem, mert akkor meg semmit nem látsz. Szóval 20 perccel hamarabb ott voltunk és realizáltuk, hogy manapság már mindenki olvas internetet, mert tényleg szinte tele volt a hely. Elég nagy szerencsével találtunk két helyet középen egymás mellett azért. Nekünk szerencse volt, a mögöttem ülő hölgynek ahogy meglátott nem volt őszinte a mosolya. Én ezt nem értem, színházban és moziban mindig ilyen bunkók előtt ülök, valamiért érzem, hogy utálnak, pedig nem is ismernek. Előttem viszont egy nagyon nagy fejű úr ült, őt egyből meggyűlöltem.

A székek valóban kényelmetlenek voltak, az egész hely pedig akkora mint a lakásunk maximum, kis színpaddal elől. Természetesen a kezdéssel egyidőben még befutott egy olasz család, akik nemzetükre jellemző csendességgel foglalták el a maradék szétszórt helyeket, mindenkit felállítva, aki az útjukba került. Őket is azonnal megkedveltem.

Viszont innentől fogva minden szép és jó lett. Az előadás hihetetlen élvezetes volt, nagyon kreatívan használták ki a lehetőségeket, igazából nem akarok spoilerezni, de minden amit láttunk egy idő után valami vicces módon kezdett el mozogni, sokat hozzáadva a sztorihoz. Az egész előadás 90 perc volt, egy szünettel, amikor vettünk egy túlárazott sört, amit később a második felvonás alatt ittunk meg, mert itt azt is lehet. Sok kis önálló jelenetet láttunk, általában egy, maximum három szereplő játszott, a többiek meg nindzsáztak. De olyan jó, hogy tényleg nem lehetett látni őket, talán csak egyszer láttam egy kezet villanni, de ennyi.

A sztorik persze nem bonyolultak, viszont szöveg persze nincs bennük, igen multikulti a dolog, bárhol elő lehet adni. Főleg azért is, mert elég egyszerű dolgokról szólnak: szép lány, kanos fiú (ok, az elején volt fél perc amikor azt hittem valami olcsó pornószinhazba jöttünk), zene, esések, kelések, lúzerség, szerelem. Ha nem lennének benne az “extra effektek”, három másodpercig nem érdekelne, viszont így ad az egésznek egy extra hangulatot a dolog. Teljesen korfüggetlen a dolog ugyancsak, a poénok elég gyorsan ülnek, kisgyerekek is tudják élvezni, hogy egy élő rajzfilmet látnak. Nem állítom, hogy nincs benne pár erotikusabb poén, de amelyik gyerek megérti, azt már nem kell óvni tőle.

A végén kijönnek a színészek, a feketébe öltözöttek is, akkor látod, hogy milyen durván sötét cuccot viselnek, még a szemük előtt is sötét háló van, hogy ne villanjon. Illetve az is kiderül, hogy bár a színpadon felváltva olyan 6 embert láttál, egyszerre azért csak hármat, mert a másik három volt abban a körben feketében, ami igen gyors átöltözési köröket sejtet. A profizmus része az is, hogy egy 10 perces jelenetben folyamatosan megy a hangsáv az “effektekkel”, de mégsem maradnak le a végére sem egy másodperccel sem, minden akkor történik amikor a hang is hozzá, félelmetes precizitás.

Összefoglalva ez egy nagyon jó élmény, teljesen megéri azt az 500 korona körüli pénzt, amit kérnek érte.