Kalandok a száztornyú városban

Prágában

Vadaspark meg amit akartok

2016. szeptember 03. - KatiImi

Említettem már, hogy szeretem az állatokat? Gondolom csak úgy tucatszor, de jobb ismételni kicsit az üzenetet. Tudom, hogy van az a vita, hogy tartsunk-e állatkertben egyáltalán jószágokat, mert az egész mesterséges, nem jó nekik, etc. Én valahol abban hiszek, hogy ha így tudjuk biztosítani a túlélésüket, valamint így lehet az embereknek megmutatni, hogy a tehén nem Milka lila, akkor maradjon inkább ez. Persze nem árt, ha jól csinálják a dolgot, láttam például Romániában a nagyváradi „állatkertet” és rémálmaimban jön elő. Egy 4x4 méteres ketrecben feküdt az oroszlán, előtte egy halom narancs volt szórva, amit valami vállalkozó adományozott az állatkertnek…

A pestivel kifejezetten meg vagyok elégedve, a prágai is csúcs, a szegedi vadasparkot is nagyon szépre megcsinálták, mindben úgy néznek ki az állatok, mint akik szeretnek ott lenni, bár kétségtelen, hogy erről nincs kvótaszavazás nekik.

Az egyik nap viszont az méltán kedvelt expats.cz oldalon megláttam, hogy nyílt egy hely Prágához közel, ahol kicsi nagymacskákat lehet nézni, sőt simogatni is. A kicsi nagymacska itt oroszlánt is jelent, igen. Mármint oroszlánkölykök, Szimba, tudod.  Ezzel egy nagyobb megosztó kérdéshez érkeztünk el, miszerint, az még csak okés, hogy szegény jószágokat egy nagyobb kifutóra bezárjuk, de az, hogy plüssjátéknak használjuk őket, az azért már erős. Ezzel teljesen egyet is értek morális szinten és próbáltam magam győzködni, hogy ez elítélendő, valamint rossz üzenete is van, de a végén győzött a bennem élő neveletlen gyerek. Kiütéssel. Kicsit szégyelltem magam közben, ha ez segít bármit is…

A hely neve Kontakni zoopark és igazából egy magánállatkert. Vagy magánvadaspark, nem tudom. Bevallom, már emiatt is voltak rossz érzéseim, ritka az, hogy valaki saját erőből jó dolgot tudjon ebben a témában alkotni. Spoiler alert: pozitívan csalódtam. Maga a hely szinte Prágában van, jó 20 kilométerre a lakástól. Kocsival is vagy fél óra lenne, de én a megbízható tömegközlekedést választottam. Emlékeztek még a bejegyzésre Sapa-ról, azaz Kis Hanoiról? Nah, az is ezen az útvonalon van, de max féltávon.

Szép nyári vasárnap volt, amikor nekiindultam, kicsit kalandosan, mert előző nap járt le a bérletem. Ez azért kalandos, mert vasárnap az egész városban 2 helyen lehet bérletet venni mint kiderült, de ehhez előbb három másikat kellett végigjárnom… Itt meg kell követnem magam és bevallanom, hogy a BKV ebben jobb, még ha a fele automatája nem működik néha, akkor is van esélyed bármilyen bérletet venni a legtöbb helyen. Itt nincs gép, csak néni.

De elkaptam a metrót, majd pedig a buszt a város déli részén, elég egyszerű dolgom volt, a végállomásig, Zvoláig kellett mennem, a sofőr bácsinak csak felmutattam a bérletet, ő nem szólt semmit, szóval úgy értelmeztem, benne vagyok még a közigazgatási határban. Itt a helyi BKV még jobban kimutatta a foga fehérjét, mert a belvárosban van légkondi mindenen, de erre a vidéki járatra az már drága lett volna, szóval maradt a nyitott ablak a „száguldó” eszközön. Lehet sejteni a hatásfokát, de én egy instant fogyókúrának fogtam fel az egészet.

A falu (Zvola) maga nagyon kis aranyos, templomocska, tavacska, boltocska, minden kicsinyítőképzős, nem csoda, hogy kisoroszlánra futja csak. Persze pont a legnagyobb hőségre értem oda és az állatkert a falu szélén volt, szóval még sétáltam egy 15 percet, gyönyörködtem a házakban (tényleg szépek voltak, jól megy itt a népeknek), besurranó tolvajként árnyéktól árnyékig libbentem. Ahogy egy 100 kilós ember libbeni tud, na. Igazából már 97, rezsírcsökkentés volt.

Nos, a hely igen furcsa. Úgy kell elképzelni, hogy van egy családi házad és mellé pl. 1000 négyzetméter kerted, nem sok az. Egy reggel felébredsz, hogy „hmm, unom a paradicsomtermesztést a kertben, mi lenne, ha oroszlánt tartanék inkább?” Sokan ébredünk így persze, de kevesen valósítjuk meg. Hát, itt most valaki megtette. Egy vakolatlan nagy családi ház kertjében vannak az állatok, de egész nagy helyen, legalábbis többön, mint gondoltam volna elsőre. Belépésnél egy tarajos sül fogad, illetve úgy őrzi a házat, mint a portás a cégnél: alszik. Van egy halom tengerimalac és nyúl, valljuk be ezek nem nagy különlegességek, de a gyerekek imádják őket, megfelelően strapabírók és őszintén szólva csereszabatosak (elnézést ezért). Láttam vaddisznókat, aludni persze, illetve ilyen jópofa gyapjas birkákat. Nem mondom, hogy merinói gyapjú volt, de jó volt őket simogatni, bár az, hogy a macskák kifutója mellé rakták őket, elég érdekes elképzelés. A házban és előtte volt pár kisebb krokodil, kígyó, egyéb hüllők, de ezek soha nem izgattak fel. Nem félek tőlük, nem szeretem őket, csak nem érdekelnek.

A fő attrakció természetesen a nagymacskák kifutója, akik azért még nem voltak olyan nagyok. Volt kisoroszlán, hiúz és leopárd, legalábbis annak néztem. Ezek szépen megfértek egymás mellett, olyanok voltak, mint egy halom macskakölyök, néha üldözték egymást, néha csak üldögélve rágták egymás fülét, vagy összeölelkezve aludtak. Ritka cukik voltak, imádtam csak nézni őket. Elég nagy helyet kaptak, lehetett rohangálniuk, ha olyanjuk volt. Viszont olyan 5 percenként kinyitották az ajtót és olyan 6-8 embert beengedtek hozzájuk. Két dolgot értettem meg a cseh szövegből:

1, Minden táskát kint kell hagyni, a macskák kíváncsi jószágok.

2, Aki esetleg be akarja vinni a 3 éves gyerekét, gondolja át még egyszer.

Ez utóbbi amúgy érthető, de miután már kívülről látta a gyerek a macsekokat, akkor nehéz elmondani, hogy nem mehet be játszani a bajszukkal. Hangosabban bömböltek, mint a kisoroszlán, ha felnő.

Én is beálltam, udvariasan pár nagyobb, de nálam persze kisebb gyereken áttaposva bementem az oroszlán barlangjába. Izé, kifutójába. És kicsi volt az oroszlán. De nem ez a fontos most.

Volt egy kis kunyhó, a hiúz és a kisoroszlán ott volt, mind a kettő egy-egy gondozó ölében, csendben. Kint még két gondozó volt, a kerítésen túl még egy. Nem tudom mi a pontos üzleti modelljük, de profi mindenki, miközben belépti díj nincs, csak egy doboz kirakva adományoknak, de az sem a macskák előtt, hogy mindenki lássa, hanem szinte a budi mellett. Szóval szent áhítattal bevonultunk a kunyhóba és mindenki megsimogathatott egy-egy szépséget. Még mindig az állatokról beszélek, nem a gondozókról. A kisoroszlán nagyon puha volt, szinte aludt, fel sem vette, hogy törődnek vele. A hiúz néha kinyitotta a szemét, de nem igazán reagált, meleg volt, ott volt a gondozó ölében, nem nagyon izgatta a világ.

Utána kijöttünk, elnézegettem még őket, ahogy felébredve mókáznak és nekiindultam a még melegebb időben vissza Prágának. Előtte azért adományoztam.

Pár kép a helyről: https://goo.gl/photos/QdMvSspncaELkRbh8 

A bejegyzés trackback címe:

https://praha.blog.hu/api/trackback/id/tr511673060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wiharvész Anyó 2016.12.20. 14:33:28

Most gondold el milyen lehet a szomszédoknak. A nagymacskák büdik.
Tetszik a 2 pont :), ugy elképzeltem, hogy simán levadássza a 3évest a cicus.
Imi, szerintem ez puma, a hiúznak bojtosa a füle és hegyes.
süti beállítások módosítása