Kalandok a száztornyú városban

Prágában

Epés napok

2016. június 07. - KatiImi

Ez megint nem prágai cucc lesz, de adva, hogy nem is Prágában voltunk, talán érthető és elfogadható. De ha Prágáról akarsz olvasni, ne haladj tovább, köszi.

Jópár éve, amikor még papám is élt, nyomtam egy ilyen egy hetes California diétát, vagy hogy a fenében hívták. Nem volt bonyi, pirítóst, tojást és tatárbifszteket kellett enni egy hétig. Akkor szerintem a mostani vágósúlyom közelében nem voltam, de azért diétáztam, mert miért ne. Szegeden éltem, de hétvégén mentem haza Orosházára, Kati kint volt németben. Ezt a korszakot magamban csak Level70-nek hívom a World of Warcraftos éjszakáim miatt. Ne próbáld ki, olyan mint a heroin, csak olcsóbb és állati jó.

Szóval otthon vagyok, szombat este, papámmal nézzük a halálosan izgalmas lottósorsolást, amikor egy ló oldalba rug. Nem gyakori az ilyen a nagyszobánkban, pláne amikor nem is látod a lovat, olyan gyorsan mozog. De újra és újra a jobb oldalalamba vágja a láthatatlan patáját és kezd a szituáció nemkényelmes lenni, hogy ilyen angolos understatementet fogalmazzak meg. Gyakorlatilag csak a fájdalom van az agyamban, akárhogy ülök, fekszek, fáj, bármit iszok, bármilyen bogyót szedek, nem javul.

Ilyenkor egy dologra kell nagyon figyelni: ne te gondolkozz, hagyd másra. Sajnos a fájdalomtól én ezt nem ismertem fel, ezért úgy gondoltam, hogy szépen bemegyek a nem annyira közeli kórházba. Gyalog. Éjszaka. Hogy ezt fokozzam, félúton felhívtam Katit, akik X ezer kilométerre volt tőlem és elmondtam, hogy nagyon fáj, ájuldozok és kint vagyok az utcán. Majd bejelentettem, hogy leteszem, mert mindjárt elájulok, de azért ne aggódjon. Valamiért aggódott mégis tovább, ahogy mondta másnap. Nem az eszemért szeret, de akkor meg nem tudom miért.

Elértem az orosházi kórházig, ott kedvesek voltak és profik. Vagy egyik sem, de igazából akkor már nem érdekelt a jó modor, gondoltam, ha elájulok, akkor csak valahova arrébb húznak, mégse ott haljak meg a folyosón. Viszont bár a fájdalomtól amúgy csillagokat látsz, de ájulni nem ájulsz, jól van ez kitalálva...

Azért felvettek az osztályra, ultrahang, minden és megmondták, hogy epekövem, illetve epegörcsöm van. A kezdők kedvéért elmondom, hogy ez nem olyan, mint a vesekő, ahol a standard outputon előbb-utóbb távozik a kövecske, mégha fiúknál ez egy nagyfejű gyerek szülési élményét is adja egy szenzitív helyen, hanem ott marad ahol van, illetve néha benéz az epecsatornába, hogy taxisblokkádosat játszon.

Elmondták, hogy ennek itt most nem sokat lehet csinálni, örökre nem marad ott, kaptam görcsoldót infúzióval annyit, hogy aludni is tudtam. A jó hírek kategóriáját növelte, hogy ez egy kő, de még van pár onnan ahonnan ez jött, illetve ezek kis szapora jószágok, pláne ha hajlamod van rá. Ja és a tojást nagyon szeretik, attól nőnek nagyra. A diétát így abbahagytam, bár a szombatról vasárnapra virradó éjszakán egy extra két kilót adtam le, valahogy nem töltött el a felhőtlen öröm ettől.

A javaslat másfajta diéta volt, de igazából jó férfi módjára nem fogadtam meg. Sőt, az egészről kb. el is feledkeztem, a todo listám alsó szekciójában volt, hogy majd egyszer legyen valami. Meg Kati, aki nem akart még egy ilyen telefonhívást az életében emlékeztetett a témára néha.

Viszont az utolsó ultrahang amire idén elmentem, már nem mutatta a köveket. Lehetne ez jó hír is, ha nem azért nem mutatta volna, mert az egész epehólyagom egy nagy sóderes kővé nem alakult. A doktor néni szépen megmutatta élőben az ultrahang alatt, hogy ez nem kóser és javasolja a kiszedést. Biztatásul elmondta, hogy neki nem ilyen vészes a helyzet, de mégis kiszedeti egy hónap múlva. Hát jó, meggyőzött, pláne amikor a lehetséges kimenetek között olyan szavakat említett, hogy „rák”. Az semmiképpen nem opció ahogy értettem, hogy a fogtündér mintájára egy éjszaka az epekőtündér jön és elviszi az összeset, egy kis aprót hagyva a párnám alatt. Ha meg tudja emelni a fejem egyáltalán.

A következő részben hősünk elindul sebészt keresni, aki hajlandó átvágni őt. Megvágni, na, bocsi.

A bejegyzés trackback címe:

https://praha.blog.hu/api/trackback/id/tr718787016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása